Századok – 1870

Pauler Gyula: Wolf Ádám „Lobkovicz Életé”-nek ismertetése 44

Ez így folyt a westpháli békéig, a XVII. század közepéig. Mindazonáltal a Habsburgház nem lankadott, politikáját el nem ejtette. Eljárása Magyarbonnal szemben sajátságos volt. Szívós és mégsem kitartó, erőszakos és mégis gyönge. Nem egy ember agyában fogamzott meg, s azért mellette nem is küzdött senki oly erélylyel, mint szokott küzdeni az ember saját eszméinek kiviteléért ; de viszont nem is függött egyes ember életétől vagy ministerségétől. Minden habsburgházi király I. Ferdinándtól I. Lipótig csak mentalis reservatióval fogadta el megválasztatását, mert magát örökös királynak tekinté, kit nem lehet pacta conventákkal megkötni ; minden osztrák minister — bocsánat e modern szóért! — igyekezett jogokat gyakorolni, melyeket a magyar alkotmány nem engedett a királynak, annál kevésbé idegen tanácsosainak ; és mert ez által —jól tudták — eljátszák a nemzet legnagyobb részének bizalmát, úgy, hogy ez csak leste az alkalmat, midőn a szabad király-választást valósággal foganatosítva, más fejedelmet, és nem babsburgit ültethet a trónra, és szabadságát ilyféle túlkapások ellen biztosíthatja; legfőbb gondjuk volt a magyarokat féken tartani, nem pedig a török ellen oltalmazni. Tény, hogy a pogány szinte óhajtott szövetséges volt, mert sanyargatásaival nem hagyta erőhöz jutni a zaklatott magyarságot, és nem engedte az osztrák igát lerázniok. Azon férfiak között, a kik időnként ezen politikának nagyobb lendületet adtak, s úgyszólván rendszeres támadást intéztek a magyar alkotmányra, találjuk I. Leopold korában, Lobkovitz Venczel sagani herczegct, kit bátran hasonlíthatunk berezeg Schwarzenberghez, vagy báró Bachhoz. Az ö neve is egy rendszernek praegnaus kifejezése volt. Lobkovitz herczeg kivált eldödei és sok utódja közül, nem mintha kitűnő lángész lett volna, de mert első támadta meg a magyar institutiókat, az akkor lábra kapó és részben most is modern eszmék nevében. Aegise alatt már úgy beszéltek a megyékről, a magyar igazságszolgáltatásról, mint napjainkban hallók Bach korában; s ö maga is oly férfi volt, ki a bécsi udvarnak komoly spanyol traditioival szakítani akart, érdekpolitikát követett ; egyesíteni akarta a haladást az absolutismussal, szóval előharezosa volt a XVIII-ik század felvilágosult absolutismusának, mely azonban összetörte a közép-