Századok – 1870
Agricola: Dr. Wattenbach „Die Siebenbürgen Sachsen” czímű művének ismertetése 407
412 táecza. koszorús szerzője, lépett a felolvasó asztalhoz, hogy előadja szellemdús bevezető értekezését amaz, összesen 640 db pogánykori régiségről, melyek, két hosszú asztalon előtte elhelyezve, impozáns tárlatot képeztek. Ezen, ritkánál ritkább míídarabokat tartalmazó tárlatnak kétharmada a legkülönfélébb alakú csont- és agancseszközökből, egyharmada agyagcsészékből, bögrékből, edényekből és kőrégiségekből, u. m. őrlőkövekből, obsidiánból és kovakőből készült késpengék- és nyílhegyekből állott, ide tudván még néhány igen érdekes arany- és ezüstékszert, égetett agyagból formált állatszobrocskákat, pár vas-, fegyver-, sarkantyú-és zabola-darabot, egy kulcsot és egy, alkalmasint újabbkori vasedényt. Volt a régi konyhahulladékok' között kiásott néhány szem ősi dinnyemag és két ép madártojáshéj is, annyira vigyázattal történt az ásás. Mind e, részben a magyar pogánykorból s részben még korábbi időkből származó régiségeket Foltínyi János tagtárs úr ásatta ki, Ipolyi biztatására, a borsodvármegyei szíhalmi dombból, melyet Anonymus is említ, hogy rajta egykor Árpád vezér sátora állott. Ehhez híven a nép ma is Árpád halmának híjjá. Ez volna tehát, az érdi csatahalmokat leszámítva, az első speeificus ősmagyar leihely. Ipolyi jellemzi ennek fontosságát, s „nemzeti ősmüveltségtörténetünk némi képeként" mutatja be a kiásatott tárgyakat. Majd Foltínyi úr válta föl értekezőt a felolvasó as tálnál, s avatott tollal irt értekezésében a halom fekvésének és a lelet történetének kimerítő leírását adá. Mind a két jeles értekezés jövő füzetünkben egész terjedelmüleg lesz olvasható ; kivonatot tehát nem adunk belőlük, csak figyelmeztetjük előre t. olvasóinkat. Foltínyi után ismét Ipolyi tarta berekesztő értekezést, s a régiségek nevezetesbjeinek egyenkénti bemutatása és magyarázása mellett tudtul adá, hogy a nagyfontosságú lelet által figyelemre gerjedve, az ásatások folytatását a m. tud. Akadémia archaeologiai bizottsága fogja saját költségén eszközölni, az eddigi derék, szakavatott búvár, Foltínyi úr vezetése alatt. Az ülés és közönség a legmelegebb elismeréssel és élénk üdvözletekkel fejezé ki háláját úgy az ünnepelt régész és iró Ipolyi, mint a szerény s eddigelé ismeretlen, de mai tudományos föllépése által méltán feltűnt 9 valóban máris képzett régiségbúvárivik mondható Foltínyi úr iránt.