Századok – 1870

Agricola: Dr. Wattenbach „Die Siebenbürgen Sachsen” czímű művének ismertetése 407

könyvismertetések bírálatok. 409 kiket Wattenbach tanár úr olvasott. Az unitáriusokat socinianusoknak irja szerző (22. 1.). Az ö nevök az oklevelekben és törvényekben : unitárius. Arianusnak és socinianusnak a fanatismus hívta régen, ma a tudatlanság. íme, mennyi tévedés és történeti valótlanság ! Nézzük ethnographiai és statistical adatait. Iró Magyarországon átmentében Pesten örömmel veszi észre, hogy itt az emberek, a kereskedői czégek, a nyelv, a cultura német; a magyar királyság fővárosában Bécsnek, a német civilisatiónak folytatását látja (2—3. 11.), a pusztán — t. i. Magyarországon — a magyar hangot idegennek nevezi, a mi rá megdöbbentöleg hat ; Aradon, Temesvárott viszont jól érzi magát, ott is minden német, és így benyomásait tovább nem tűrhetve, kimondja súlyos Ítéletét, hogy a mi ipar és kereskedés hazánkban van, az mind német. Debreczen, Miskolcz, Nagy-Várad, Kolozsvár, Szeged stb. e szerint egyikkel sem bír. Majd bejut Erdélybe s örömmel veszi észre a szászok büszkeségét: szép falvaikat, melyekben műveltség honol, gazdag, munkás nép él, de a székelyekről azt jegyzi meg, hogy többnyire szegény földmivesek — Bauern — hegyes vidékeiken csekély mérvű szántás -vetésből, baromtenyésztésből és fakereskedésböl élnek, kivált nem békés időben rablásra s vérengezésre hajlandók (9. 1.). Ez egyik legpregnánsabb botlása a tudós tanárnak, mire valóban csak mosolyogni lehet. Ide illik : ignotos fa Ilit, notis est derisui. Elbeszéli továbbá iró mindenik nemzet eredetét, népességi állását, műveltségi fokozatát, a mai viszonyok között való helyzetét, s arra az eredményre jut, hogy a magyar csak a dicséretet hallja szívesen, csak szavában szabadelvű, a szásznak nem barátja, sőt az oláhok általi elnyomattatásukat munkálkodj a (32. 1.). Iró Szebenben fájlalva látja: a római catholikusok mily gazdagon vannak dotálva az államtól, a lutheránusok ellenben egészen a magok erejére utalva.; néhány lappal hátrább azonban őszintén megvallja, hogy csak tanítási czélokra a nemzeti vagyon évi jövedelméből 50,000 ftot költhetnek (46. 1.) ; a szász papok dézmaváltsági összegét fösvényen kimértnek irja szerző (42.1.), holott oly iszonyú arányban mérte ki a Schmerlingkormány, haldoklása pillanatában, hogy az ország évtizedekig nyögni fog alatta ; öt millió forintot tesz a szász papság által