Századok – 1870

Jakab Elek: Szabó Károly „Magyar Vezérek Kora” czímű művének ismertetése 401

40ö könyvismertetések biralatötv. Én gondos óvakodásra jelezve látom az időt. Nekünk ezer éves állásunkat erősen kell tartanunk, emlékeinket őriznünk, az önérzetet ápolnunk, az önbizalmat kifejtenünk s készen taitani magunkat a civilisatio azon nagy küzdelmére, melyben nemzetünk is fontos szerepre van hivatva. Az ismertetés alatti mii gazdag tára oly elbeszélt történeteknek, melyek minket emelnek, oly kitűnő ősöknek, kiknek példája lelkesít, s az olvasónak szivében az önérzet, bátorság és hazaszeretet nemes tüzét gyújtja fel. Sokaktól hallottam, hogy vezéreinkről mint közönséges rabló kalandorokról, csatáikról mint haramia-támadásokról szólottak, elvitatva tőlük minden emberiességet, minden culturát, sőt fegyverdicsőségöket is. Azt mondom rá, ha a jelenkor szemüvegén nézik őket, Ítélhetnek igy, ámbár Ítéletük alapja igy sem eléggé szilárd. De ha amaz őskori culturai s kivált egy honszerző nemzet álláspontjáról nézzük fényeiket, kénytelenek leszünk azokat helyzetük természetes következményeinek, politikájuk exigentiájának elismerni. Olvassa el iró müvét akárki, vegye egyenként bírálat alá az öt vezért, kisérje figyelemmel nyilvános cselekedeteiket, lássa és tanulmányozza ezekből és az eredményekből mint kormányzóknak és hadvezéreknek egyéni jellemét : s meg vagyok győződve, hogy eddigi kicsinylő-véleményét t's kárhoztató itélethozását meg fogja változtatni. A ki igazságérzettel bír, nem fogja megtagadni Árpádban az ősi tetterőt, hadvezéri lángészt és politikai bölcsességet, Zsoltban és Taksban közepes szellemerőt, de bámulatraméltó kalandvágyat, hódítási ösztönt, s vezéreik : Bulcsu, Léi és Botond személyében oly alakokat látand, kiktől az együttérzést, a bámulatos hősiesség és tragicus sors iránti rokonszenvet megtagadni lehetetlen ; Geyzában a hanyatló magyar-pogáuy és szülemlö keresztyén kor együttes kifejezése testesül meg, a ki szívében Hadúrnak áldozik, de a kor követelései előtt meghajolva, fiát megkeresztelteti, s a ki az új vallásnak ellene mer állani, azt tiízzel-vassal hódolásra kényszeríti ; végre Istvánban a nemzet reformátorát, jóltevöjét, apostoli királyát látandja az olvasó, nagyszerű vonásokban, meghatóan rajzolva a szellemdús iró által, oly képét adva a szent királynak, hogy az a világtörténelem nagy csarnokában is az első helyek egyi-