Századok – 1870

Thaly Kálmán: A szécsényi országos szövetséglevél (1705.) a hg. Czartoryski féle eredeti példányról közölve 337

TÁEZCA. 349 — Hires hadvezérek emlékszobrai. A bécsi cs. kir. hadszcrgyár nagyszerű csarnokát hires hadvezérek emlékszobraival díszítik. A hazánk történelmében is szerepeltek közül megemlítjük L о tharingi Károly, Savo y ai Jenő és Staliremberg Guido szobrait. A magyar hősök közül a szigetvári Zrínyit és a porosz verő Nádasdyt tervezték, de legújabban még Hunyady János szobrát !s hozzájok akarják venni. Mi jogon ? nem tudjuk ; mert, hogy Zrínyi Magyarországért, de Austria miatt esett el, s hogy Nádasdy magyar vérrel Austriát mentette meg : ország-világ előtt ismeretes ; viszont azonban ismeretes az is, hogy Hunyady Jánosnak Austriához semmi köze nem volt ; ő csak Magyarországé, tág értelemben pedig az egész keresztyénségé : speciíice Austriáé, hogy vele Bécsben büszkélkedjenek, semmi esetre sem. Ha már épen az I. Ferdinánd elő ti korból akarnak nagy magyar hadvezéreket : állítsák föl inkább M át y ás király szobrát, a ki Bécset elfoglalta, Austriát meghódoltatta ; vagy Zápolya Istvánét, a ki Fridrik császárt annyiszor megverte s a bécsi burgban székelt mint alkirály ; e hősökhöz már van némi keserves jussa az austriacusoknak is, mert hadvezérségöket az ő őseiken produkálták. De Hunyady Jánosnak szobrot emelni Bécsben annyi, mintha mi pl, XIV. Lajosnak vagy Nagy Frigyesnek állítnánk emléket. Az ellen még a magyar országgyűlésnek is joga volna tiltakozni, hogy Hunyady Jánost ne tegyék osztrák hadvezérnek: a Wallensteinok, Stahrembergek közzé. — Marino Sanilto. Az Akadémia történelmi bizottsága által kiadott „M agyar TörténelmiTár" XIV-ik, vagyis az új folyam második kötete — melynek sajtó alól kikerültét már rég jeleztük volt — elvégre megjelent. E kötet történetkútfői tekintetben fölötte fontos : a középkor végén élt páratlan jelcsségű olasz koriró : M arino SanutiO világcrónicájának Magyarországra vonatkozó részeit tartalmazza, Wenzel Gusztáv akad. r. tag által a bécsi cs. k. titkos levéltárban őrzött példány Sanuto saját kézirata szerint. Marino Sanuto a velenczei nagy-tanács tagja, II. Ulászló, II. Lajos és I. János királyainknak vala kortársa, s 56 vastag kötetből álló müvét — тз1у Muratorinál csak részben jelent meg nyomtatásban — 1496. január l-jétől 1533 September haváig terjedőleg irta, államkormányának pártfogása mellett, a mennyiben müvéhez, minden az időben a velenczei köztársasághoz a kiilhatalmaktól érkezett és a nagy-tanácsban tárgyalt diplomatiai jegyzékeket, ügyiratokat szabadon használhatott-