Századok – 1870

Pauler Gyula: Adalék Zrínyi Péter életéhez 334

TÁRCZA. 335 Az 1668. dcc. 1 7-kén tartott t tkos tanácsülésben, melyben Lobkovitz, Auersperg, Schvarzenberg, Ottingen, Lemberg, Rottal és Montecuccoli vettek részt, Rottal elöadá, miszerint Zrínyi elutazása előtt mondá neki: „A nagyvezérnek lovásza, ki a múlt háború óta foglya volt, 1 (5,000 talléron kiváltván magát, felszólítá őt a szultán és nagyvezér nevében, hódoljon be ! 0, Zrínyi, felelt : mikép tehetné azt puszta szóra ? Van-e irása a nevezettektől ? miért nein szorgalmazza a behódolást a magyaroknál? Mire a török vá'aszolá: a magyarok kevés akadályt tesznek, de ha Zrínyi a horvátokkal megköti magát, a pápa is segítendi, nagy ellcntállást fejthet ki, a mitől a magyarok részéről nem tarthatni. ígérte egyébiránt, hogy karácsonyra visszatér Zrínyihez, és fog hozni a szultántól és a nagyvezértől leveleket." Rottal Zrínyit e vallomásáért igen megdicsérte. Zrínyi kérte őt hozza elő a dolgot a császárnak ; ő maga nem szeretné ilyféle ügygyei fárasztani a folséget. Rottal azt megígérte, de — ke'rdé — lia a császár tudni akarná : mit lészen teendő, ha eljön a török, mit mondjon ? Zrínyi válaszolt, hogy őa török által hozandó leveleket el fo^ja küldeni Rottalnak. Rottalnak ez nem tetszett. „Igénytelen véleményem — mondá — az : én ajánlani fogom a fölségnek, hogy küldessék Bécsből valaki, ki törökül tud, titokban, minden feltűnés nélkül önhöz, mintha szolgálatába akarna állani. IIa jő a török, ezen embert el kellene rejteni a találkozás helyén, úgy, hogy a lörök ne lássa, de ő halljon mindent; és c-ak azután küldje föl a leveleket. Azonkívül majd föltesznek ők Bécsben számára bizonyos kérdéseket, melyeket a törökhöz intézzen. Ezekbe Zrínyi mind beleegyezett, mert — úgymond nincs más ki vánsága, mint híven szolgálni a fölséget. Ez elbeszélésre a titkos tanács azt véle, hogy Vorint vagy Podestát — a llofkriegdrath török-magyar tolmácsát, ki később Német-Újhelytt, Zrínyi és Frangepán utolsó találkozásakor is jelen volt — küldjék le, inkább talán mégis Podestát, mert az magyarúl is tud. Zrínyi kérdje a töröktől : hogy van császárja ? van-e irása tőle, vagy a nagyvezértől ? Hol van most a szultán ? Mit csinál a nagyvezér Candiában ? Hova szándékozik fordúlni, ha Candiában nem boldogulna ? Menuyi erővel ? Birnának-e a törökök Candiában és Magyarhonban egyidejűleg viselni háborút? Van-e szövetségük a magyarokkal ? Látott-e a portán magyarokat és erdélyieket ? Honnan jöttek ? — lia a törököt jólkikérdezte, mondja neki Zrínyi, hogy a török