Századok – 1870

Csillagh Gyula: A bécsi cs. Akadémia magyar történelmi érdekű kiadványainak ismertetése 315

319 KÖNYVISMERTETÉSEK BÍRÁLATOK. — miután e korszak általános jellemét tükrözik — néhányát e helyütt ismertetni fogjuk. így különös érdekű a 138. sz. alatt közlött és az 1445. év máj. 21-én Bécsben kelt levél, mely Campizi Jánoshoz van intézve. E levélben Aeneas Sylvius szokása szerint hosszasabban vázolva az egyes országok állapotait, Magyarországról a többi közt ilyképen tesz említést. „Kezdem Magyarországnál ... Itt a főpapok, főurak és egyéb honlakók Buda mellett a Dunán túl összegyűltek volt. Mert a nádor, ki a várat birta, minthogy még a lengyel király (Ulászló) pártját fogta, nem akarta őket Új-Budára (in novum Budám) bocsátani. E gyűlésről neked már egyet-mást Rómában beszéltem volt. Közakarattal királylyá választaték ott László, Albert fia, és elhatároztatott, hogy a római királytól a koronával együtt kikéressék, és e végett legközelebb követek érkezendenek ide, a királyt felkérendők, és a rendek határozatait bemutatandók. Ugyanis azon törvények közt sok olyasmi van, a mi részint a béke fönntartására alkalmas és czélszerü, részint pedig a törökök elleni hadakozásra vonatkozik. Ámbár a római király a gyermeket nem hajlandó kiadni, m igis hisz a békében. Nem az történik ugyanis legtöbbnyire, a mint a felek kívánnák, hanem a legtöbb dolog egyezmény által dől cl. Azon határozatok, melyek Magyarországban hozattak, több, mint száz pecséttel erősíttettek meg Tudod, hogy a minap midőn Rómában valék, menynyi hazug hír keringett Magyarország felöl. Itt azt mondták, hogy a lengyel király (Ulászló) meghalt és egész serege szétszóratott ; amott, hogy győzedelmesen harczolt, és a török császáregész hadseregével tönkre jutott, Drinápoly elfoglaltatott, és keresztyén áldozat mutattatik be ott az urnák. Némelyek azt mondották, hogy a lengyel király az ütközetben esett el, midőn övéit férfiasan buzditá és vezénylé ; mások : hogy sebet kapva, megfutott és Bulgáriában hala meg ; ismét, hogy elfogatott és feje vétetett, mely a tatárok fejedelméhez, Caramanhoz, a nagy úr rokonához küldetett; végre, hogy Konstantinápolyban futásközben a görög császár nővérével házasságra lépett És mindezen hazugságok Magyarországban költettek, habár közöttük egynémelyik igaz is lehet, a mi inkább csak véletlenül, mint czélzatosan hire-zteltetelt. De ezeket inkább a lengyeleknek