Századok – 1870

Gyárfás István: Régi kun székek pecsétei 309

RÉGI KUN SZÉKEK PECSÉTEI sa 1646-ból meglévő, s Kecskemét város tört. I. köt. mellett a derék Hornyik által közlött pecsétjén lévőhöz. A mai jászkún városiak között, Kunhegyes város pecsétje csaknem teljesen egyez a föntebbi kolbászszékivel, hanem a paizsban lévő kecskebak 3 halmon áll, s a korona öt ága fölötti négyes disziünény hiányzik, a sisakf.dő-foszladék pedig újabb divalú pálmalevéllé változott ; de az ötágú korona fölött szintén megvan a kecskebak. A három domb hihetően a kán „hegyes'' szót jelképezi, mivel Kúnhegyes város határában csakugyan több halom találtatik, jelesül aczímerben lévőnek megfelelő „hármas halom is, vagyis egy lápanyagon lévő három halom, melyeken szántás vagy ásás alkalmával vastag, fekete cserépdarabok kerülnek fölszínre. Mint már említém, Kolbász, mint népes község s talán város és a nagy-kún szállások székhelye volt, 1682-ig fönállott s valószinüleg 1683-ban pusztúlt el. E kifejezett gyanításomat igazolja most már a föntebbi kolbászszéki pecsétnyomó is. Figyelmet érdemel, hogy Kolbász község határterülete most mint puszta, a vele határos Kúnhegyes város tulajdona. Midőn Kolbász város 1683-ban elpusztult, ugyanekkor — kezemnél lévő adatok szerint — vele együtt elpusztúlt Kúnhegyes is, s ez 15 évig lakatlan maradt; 1698. körül kezdtek a lakosok visszaszállingózni, s rombadölt templomukat fölépíteni ; de 1707-ben ismét a ráczok pusztították el, úgy, hogy csak 1711-ben szállották meg újólag a helységet. A „Győri Tört. és Rég. Füzetek" IV. köt. 19. 1. általam közlött adatok szerint Kolbász városának kőből épített temploma volt ; s hogy mily népességgel bírt e város : mutatják az 1577-ik évről fönmaradt adózási jegyzetek, melyek szerint az egri kir. kamarai proviso)atusnak fizetett : censust Sz.-György napkor 7 f. 7 dénárt; Sz.-Jakabkor 3 f. 33'/2, d.,Sz.-Mihálykor 7 f. 7 d., téli szolgálatok helyett: királyi dícában 25 forintot, továbbá dézsma helyett búzát 14 vékát (quartalia), árpát 14 v., vajat 7 pintet, sajt és túró 7; ezenkívül a szolnoki bégnek mindenből tizedet adott, mely tett 1577-ben 500 kila búzát, 700 kila árpát, az ottani gyalog-vajdának 34 kila árpát, s évenkéut minden háztól kétszer 54 dénárt; a bégnek és