Századok – 1870

Thaly Kálmán: Adalékok az 1735. és 1754-iki népforrongás történetéhez I. 30

31 olvasót, mint a melyből — habár gyűjtőnek nézetei itt-ott hevenyészettek, és kivált egynémely jegyzeteiben, téves adatokra építettek — a nevezett forrongás felöl mégis luki elegendő tájékozást meríthet. Mi ezúttal csak Papp Miklós monographiájának okmányait akarjuk bővíteni néhány levéllel, melyek kettejére a gr. Károlyi-nemzetség levéltárában bukkantunk, s melyeknek eredetii, egykorúlag Károlyi Sándorhoz, Rákóczi hajdani híres tábornokához szólottak. 0, ki a Rákóczi-féle bujdosó tábornokok híre alatt kezdődött 1717-iki tatárjárás meggátlásának és leverésének maga is egyik főintézöje volt, (1. Századok 1867. évf. 55. és kk. 11.) a Péró-fölkelésnek csak távol nézője maradt, másoknak : Orczynak, Halász Péternek — a ki a kuruczvilágban kedves hadi főtisztje volt, — engedvén át a működők szerepét. A második, az 1754-iki alföldi népmozgalmat Törő Pál túri, Pethő Ferencz vásárhelyi lakos, és az alighanem nemcsak névleg : tényleg is b u j d о s ó Bujdosó György indították. E hamar elfojtott forrongásról, daczára, hogy alig száz éve történt, igen keveset tud történelmünk. Horváth Mihály — nagy munkájában — positiv adatok hiányában éppen nem, Katona is csak Müller után s csupán annyiban emlékszik róla, hogy röviden elbeszéli, miszerint 1754 ben, Budán a gr. Batthyányi Imre liétszemélynök elnöklete alatt összeült kir. delegált bíróság által bizonyos Bujdosó György, Törő Pál és Pethő Ferencz, Tiszamelléki néplázítás miatt halálra ítéltettek, s le is fejeztettek : u. m. Bujdosó Budán, a Szent-György terén, Törő Mező-Túron, Pethő H.-M.-Vásárhelyen ; Mária-Terézia azonban mitsem törődvén ezen кatholikus-ellenes mozgalmakkal, tovább folytatta működését stb. Igy a Törő-féle forrongásnak — történészeink némi vallási, és pedig az illető vidékeket tekintve: kálvinista jelleget tulajdonítanak ; holott az, mint az alább közlendő indokolt Ítéletből kiviláglik, tisztán politikaijelleg ü vala, s nyilván vagy a nagynevű Rákóczi-ház utolsó ivadéka, a szerencsétlen bujdosó fejedelemfi III. György, avagy azon második, ifjabb magyar emigratió tagjai által Törökországból szittatott, kik Rákóczi József, az idősb fejedelemfi betörési kísérletekor (1738.) török földre kiszivárogtak volt. Az alább közlendő Ítéleti okmány a homályt jóformán föl-