Századok – 1870

Véghely Dezső: Korothnay Katinka. (Életrajz) 14

25 birtokának határjárásánál jelennék meg. A várnagy, — ki Korothnay István halála után Tamás érseknek, mint zálogbirtokosnak szintén eskiivel kötelezett tisztje volt — mit sem gyanítván, engedett a felhívásnak. E jó alkalmat Péter az özvegy látogatásának ürügye alatt, mint rokon, felhasználta, s a korothnai vár előtt megjelent. A kapu megnyittatik, Péter, Káldy Ambróval s többi társaival az otthon levő alvárnagy Kötéséi Porkoláb Balázsra ront és azt össze-vissza vereti. A várnagy Szomajomi Kristóf ez idő alatt a történtekről értesítve levén, hazajön, s Péter őt így szólítja meg: „No te ugyan jóra való emberre bíztad távolléted alatt a várt, ő áruló!" — Erre a kínzott alvárnagy feleié: „Te vagy áruló, mert nem rokon látogatni, de várat foglalni jöttél." „Hallgass — úgymond Péter, — mert mindjárt megöllek," s erre említett Balázst, nem különben az őrséget tevősárdi Fejes Gergelyt, Benedeket, lóki Fa Pált, szentkirályi Belezi Benedeket, Puskás Györgyöt, Szabó Barnát, Korothnay Lukácsot, Pásztor Mátét, Szakácsi Mártont, Sánta Antalt a várból kiűzeti, s az ott talált arany-, ezüst-edényeket, szőnyegeket és irományokat maga részére lefoglalja. ') Amadé István, ily esemény után erkölcsi kötelességét teljesítendő : Katinka férjhez adását sürgette, s úgy látszik, málékkor volt is kiválasztott vőlegény. Az érsek a gyám eljárásáról értesülvén, Rómából julius 3-án ismét ir Amadénak, s a föntebbi levelében emlegetett cgyességre hivatkozván, kéri öt, hogy a lakodalmat ne sürgesse, mert téves azon véleménye, mintha az általa tervezett házasság a leány vagyora miatt történnék. Egyébiránt kijelenti, hogy bár ő neki a lvorothnay-jószágokban sok pénze fekszik is, „kész lesz ezeket visszabocsát a n i, csak — az okmány szavai — a leánynak szándékunk és kedvünk szerint történendő kiházasít á s á t engedjed meg létrehozni." 2) Az érsek с levele sem eredményezte a várt sikert, mert a ') Eredeti okirat marczaltöi ltárbau XVI. F. 6, cs. 1648. és 1650. ez. a. 2) Eredeti okirat ugyanott 1642. sz. a,