Századok – 1870

Gr. Lázár Miklós: Adatok a Perkő alatti várról és kastélyról Kézdi-Szent-Léleken 211

GR. LÁZÁR MIKLÓSTÓL. 219 A szent-léleki vár falaiból épült kastély történetére világot derítő adatot, az 1630. január hóban elhunyt Tarnóczy Sebestyénnek kevéssel halála előtt készült végrendeletéből meríthetünk ; mely végrendelet Brandenburgi Katának 1630. april 19-én Kolozsvártt kelt azon adománylevelébe van foglalva, melynélfogva a fejedelemnő, főleg háromszéki főkirálybíró Dániel Mihály közbenjárására, Károlyi Zsófia, Tarnóczy Sebestyénné s leánya: Tarnóczy Sára részére Tarnóczy Seb. végrendeletét megerősíti, és az abban foglalt birtokokra nézve királyi jogát adja. Mely végrendelet ide a Liber Begins Vll-böl másoltatott le. Ebben fölvilágosítást nyerünk, nézetem szerint, azon kastélyra is, a mely a szent-léleki birtokkal együtt Mátyás király 1465-ki okmányában ily szavakkal említtetik : „possessionem nostram Szentlélek, ad radicem montis et Castri olim Regalis ejusdem nominis, una cum Castello in eadem possession e." Mely kastély később hihetőleg megerősíttetett, miután az 1517 és 1540-beli oklevelekben mint vár szerepel, de mely vár elpusztúlván, közel száz esztendeig állott pusztán, míg újra fölépült és kastélylyá alakíttatott. A hitelesen kiállított végrendelet a következő : „Mii Damokos István és Ferencz Alsó-Csernáthonból, Apor Lázár Alsó-Torjáról, Vas Páll Szent-Katholnáról, mindnyájan Kézdi székben lakó nemes személyek. Adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ez mi jelenvaló levelünknek általa: Quod in Anno praesenti Millesimo sexcentesimo trigesimo, die décima quinta Januarii, hivata bennünket az Nemzetes Királyfalvi Tarnóczi Sebestyén uram, Szentléleken Fejérvármegyében lévő kastélyában ; ez házában kiváná mi tőllünk azt, hogy az minemű testamentumát tenni akarna, meghallgatnók, és azt fide nostra mediante le is iratnók, melyek azért rendszerént így következnek : „Én Tarnóczi Sebestyén, noha egynéhány időktől fogván éltemet sok betegségekkel töltöttem el, és most is beteg-ágyamban lévén, de eszemben és elmémben, Istennek szent neve dicsértessék, semmiben meg nem fogyatkoztam, hanem meggondolván azt, hogy az emberi nemzetek mindnyájon az halálnak romlandósága alá vagyon vettetve, és így minden embernek egyszer meg kell a keserű halált kóstolni, de annak óráját, hol és mikor lészen ? mindentől el vagyon rejtetve és senki meg nem