Századok – 1870

Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 1

13 De a kísérlet csak is fölfüggesztetett; végkép fölhagyni vele, időelőttinek látszott. Fridrik porosz király szégyenpironsággal látta, hogy az őt kirekesztőleg — minthivé — megillető szerep, a német Protestantismus oltalmazása, ismét egy svédnek jutott ; s mi több, a szilézeknek, az ő sziléz kerczegségeinek oltalma! Állása, viszonyai, noha mint említettük, a királyi korona merész terveket költött ki agyában, nem engedték, hogy oly daczczal léphessen föl, mint XII. Károly. De ö mindig fia maradt az Electornak, fia annak, ki 1673-ban, midőn Leopold vele némi ügyben felsőbbségét érezteté, ekkép irt az anhalti berezegnek : „Bizony, nincsen jó dolguk. — Magyarországon igen roszúl állanak ügyeik, s engem mégis disgustálnak. — Ez a köszönet, hogy fejére tettem a császári koronát. De jöhet oly idő, mikor azt majd leveszem róla, és más érdemesebbnek fejére teszem." A fährbellini nap nyertesének vére időrőlidőre oly hévvel pezsgett föl az utódban is, hogy Savoyei Eugen öt annak mondá, a kinél, ha tettereje arányban állana ambitiójával, nem volna veszedelmesebb ellensége az austriai háznak. Hozzá fordult most Rákóczi; s mint járt el nála megbízatásában Klement? legközelebb fogom előadni.*) *) Jövő füzetünkben következik. — Szerk.