Századok – 1869

Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73

82 kétségtelenül bebizonyítá, és a királyi kamara elismerte, hogy a murányi jószágokért 20,946 forint 50 dénárt fizetett ; bebizonyitá továbbá a nádorné elismerésével, bogy ezer forintnyi praefectusi évi fizetéséből negyedfél ezer forint még hátrálékban volt. (Győri Füzetek II. k. 155. — 1672. dee. 6. és 1677. május 24. okm. a kam. levélt.) Mind hiában. Semmi nyoma a családi levelek közt, hogy ezen igazságos követelései kielégítettek volna éltében, holott cz volt oka, hogy Leszenyei, a szüntelen pénzszűkében szenvedő Wesselényi-háznak kölcsönözvén pénzét, fölös adósságokba verte magát, özvegyét pedig és neveletlen gyermekeit szegénységben söt nyomorúságban hagyta hátra. Mikor Leszenyei a bécsi fogságból kibocsáttatott, már akkor Barsvármegye, mint minden más törvényhatóság az országban, az Ambringen-guberniuin járma alatt görbedt. Accisák, új adók, katonazsarnokság és a nyomás minden nemei napi renden voltak. Barsvármegyére is nagy fölvetéseket és adózásokat rótt a királyi kamara; holott a vármegye a döghalál, török-tatár pusztítások és a külföldi katonaság zsarolásai által egészen ki volt merítve, elszegényedve és néptelenítve. De ezên mentségek mit sem használtak. A dolog bonyolódott és vészes alakot öltött. A főispánban, ki Pozsonyban lakott és az új kormánynak híve volt, reménykedtek ugyan, de onnét sem jött vigasz. Ekkor emiékezének meg a vármegye rendei egykori alispánjokról Leszenyei Nagy Ferenczről, mint a kinek hasonló bajokban erélyes és sikeres eljárását nem egyszer tapasztalták volt. Az 1672-ki octóber 13-án tartatott közgyűlésből tehát végzésileg megkérték Leszenyeit, hogy a főispánnal együtt, vagy ha ezt nem találná fel, maga egyedül járna el azon ügyben és vetne véget a zaklatásoknak. Leszenyei elfogadta e missiót : de pénz nélkül gyökeres orvoslást eszközölni hatalmában nem állván, csak a vis inertiae kitérő iitain iparkodott a kényszer válságaitól megóvni a vármegyét, melynek jegyzőkönyvei csakugyan számos helyütt bő tanúságait adják annak, hogy Leszenyeinek tapintatos eljárása az Ambringen-gubernium és kamara minden kisérletein kifogott. Naponta jobban érezhetővé vált, hogy ily körülmények közt csak ezen férfi van hivatva a vármegyét a kormány ellenében megvédeni, s ő többé nem nélkülözhető. Elérkezett az idő