Századok – 1869

Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73

80 lább Lőcsén lenne; mert Trencsény felé, ha mennek is: nem mennek azok, — úgy vettem elméjeket — a kikre nagyságodnak szüksége volna, s mind igen akadozva folytathatná munkáját nagyságod. Hidje nagyságod, kegyelmes uram, teljes bizodalommal vagyok, elegendő fundamentomom lévén hozzá : ezzel nagyságod, lia valaha, most egyszer megbecsülhetetlen szolgálatot tészen urunknak, hazánknak s a kereszténységnek, és magának örökkön való dicsősséges hírnevet szerez vele." — Nem szerzett ezt, hanem igenis megszerzé magának az aranygyapjas rendet, a nemzet vére árán. Eottalban csalódtak a ma gyarok, csalódott Leszenyei. De lehet-e hazafihoz illőbb lelkesedést és a haza szent ügyében becsületesebb eljárást várni mint a minőről Leszenyei jelentésének minden sora tanúskodik ? 0 tisztán fogta fel a haza állapotját ; tanácsa mindkét részre alapos volt, a következések igazolták. A kiegyezésre a fölkeltek haj Iának, a miről Kende Gábornak Tállyáról május 2-án Kottáihoz írt levele is bizonyságot tesz, ilyen kifejezéseiben : „a megkeseredett nemzet is maga oltalmában cselekedni kénteleníttetett . . . Ha valaha kívánt ennek az utolsó romláshoz közelített hazának kegyelmes urunk ö fölsége előtt segíteni : most az ideje . . . kérem Istenért nagyságodat : találja fel az módját, hadd tartassunk meg az mi szabadságunkban ; én nagyságodat, kegyelmes uram, assecurálom, mint kezesünket, hogy mi is eszünkbe vévén az ö fölsége atyai kegyelmességét rajtunk, mi is igaz szolgálló liivei leszünk ö fölségének, és elhitetjük ö fölségével, hogy nem volt, nincs is semmi ő fölsége ellen való intentiónk." — Ezen kibékíilési hajlam teljesülését a bécsi tanácsosok perfidiája meghiúsítá. Látván ugyanis fogásuk kívánt eredményét: sem az áprilisi amnistia, sem a tervezett békéltető bizottság és gyűlés összehívása nem volt komoly szándokukban többé. Mi következett be az országban : meg van másutt írva ; én kitűzött körömhez képest csak azt akarom előadni : elismerés és jutalom helyett mily érdemetlen sors várt a szerencsi és tállyai missióért Leszenyeire. Habár Leszenyei nemcsak az amnistia által, hanem Murány vára feladásakor a lothringiai Károly herczeg, mint császári meghatalmazott és Wesselényiné közt kötött írott szerződós