Századok – 1869
Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73
75 FerenczUnkön az anyúl-testvér jámbor főpapnak befolyása felismerhető. Ferencz születési éve a 17-ik század első harmadának végére, és sem előbbre sem későbbre nem tehető. Három fivére volt : János, István és Mihály *), mind jó hazafiak, de szellemi felsőséggel Ferencz túlszárnyalta mindnyáját. Már fiatal korában 1655-ben Barsvármegye jegyzői tollát forgatta ügyes kezeiben. Irálya mind latin, mind magyar, kivált ez utóbbi folyékony, tömött, világos és erőteljes volt, de a magyarított latin szavak bősége által, a kor ezen hibájában osztozik. Mutatványnyal később szolgálok. Két évvel utóbb — két év pedig nem sok megyei szolgálatban — 1657-ki febr. 1-sö napján közakarattal alispánná választatott, egy alispánjok lévén még akkor a vármegyéknek. Nem szabad elhallgatnom, hogy megválasztatása mellett a nádor Wesselényi és Lippay prímás különösen buzgólkodtak. Megvan ugyanis a megye levéltárában a nádornak e napról szóló levele Szent-Keresztről, az érsek barsi nyaralójából, a vármegyéhez intézve, melyben magát és a főpapot mentegeti, hogy 'váratlanúl közbejött akadály miatt a tisztválaszlásra, a mint készültenek vala, meg nem jelenhetnek ugyan, de képükben ott lesznek küldötteik. Lippay kétszeresen gondoskodott ekkor, hogy Barsmegye alispáni széke kitűnő egyénnek jusson : most azért is, mert kiskorú unokája Lippay János, kinek a prímás gyámja volt, a megye főispánságát, de csak névleg, viselte : az alispánra nézett tehát a megyei kormányzat terhe. Az alispán, Leszenyei, egy év alatt — 1658-ban, már a királyi személynök itélőmestere lett ; az alispáni hivatalban mindazáltal megmaradóit tovább is. — Két újabb év alatt Wesselényi, Ferenczünket nádori itélőmesterré, titkárává és jogügyei igazgatójává nevezé ki. Az alispánságtól ekkor sem szabadulhatott : oly nélkülözhetlenné vált a vármegye ezen válságos idejében. Ez okon minden megújuló tisztválasztáskor megmaraszták az alispánságban. Nyolcz évig viselte így ezen terhet, egy húzómban 1664-ig ; majd később látni fogjuk, hogy az úgynevezett királyi megkegyelmeztetés után Bars rendei *) Ez utóbbi, mint Tökölynek kedves híve halt meg 1689. sept, közepén Yiddinben. (L. Tököly Imre 1689-iki naplóját.) S z e r k. 6*
