Századok – 1869

Thaly Kálmán: Lengyel képíró Magyarországon a kuruczvilágban és gr. Bercsényi László zenemestere 744

.744 méltóság hálogosétja s vakétja pákosztaságuukat. Vitéz horvát bán uram dolgaiban semmit nem tudok; se maga ö kglme nem ír, se az udvar szó­emlékezetet nem tészen, hanem az mit a piarezon tapodtatót értek, s akkor jó szerencséjének örvendek s akadékin törődöm. Elek mint szám­kivettetett, haszontalan kárvalló, sóhajtok, hol hamvafolta vénült sze­meimmel áztatván őszült szakállomat, s nem vígan hattyumódra, hanem rettegéssel s reszketéssel elmélkedem hazám veszedelmével jövő halálo­mat. Az felföldön fogadtatott hadaknak addig hallaszták fizetéseket, ám kapitánjok nyakában hánván zászlójokat, úgy látszik lengyel confoe­deratusoktúl kezdenek példát venni, s az végbeliek is elhitetlenek lé­vén, pusztára oszolnak. Ezeket én régen megjövendöltem ; de ha szót nem fogadnak s authoritásomban megfognak : arrúl nem tehetek. Látja az Isten, ha veszett fejemet megsententiáznának : könnyebben esnék, mint érdemen kívül így mortificáltatnom ; de már haszontalan nékem sopánkodnom, felvett czélyomat köll üdó'm iidözéssével követnem, s két gonosz között kissebbet vennem. Mivel Murányomban szorulnom nem hadnak, mezőt tülem tiltanak, Lengyelországban mennem nem engedte­tik, Teplicze erőtclen, Sztrecsén is üszögében van : mostan egy kegyet­len völgyet tanáltattam az rettenetes hegyek között, egy folyó-patak mel­lett, ott csináltatok erős sánezot, oda az kegyetlenben szorulok, s mi­vel az magyarságnak keleti nincsen : régen gyűlöltein tót szót tamilok s hitván bakbüzi nyirkos tótjaimmal zenczeczét (zsendiczét juhsavót) iszom, és mondhatom : az hozi új lé re. Azonban tik, édes emlővel biró magyarim, kik láttattok az első lovakon ülni : úgy hajtsátok és vezes­sétek rudatokat, töríst ne szenvedjen szekeretek, s rólam, ártatlanul megesett s földretapodt' állapotomon példát vévén: szerencse kereké­hez ín'nt bízhassatok? — lássátok. Megbocsásson kgld, ha pennám, bús elmém vezérlésébűi el talált ragadni, mert mint barátomnak s hitt atyámfiának irtam, búm szaporájában. Éljen szerencsésscn kgl med, kívánom. írtam Tepliczén, die 17. Április Anno 16G4." Wesselényi nádor leveles-könyvéből közli HANTI1Ó LAJOS. — Lengyel képíró Magyarországon a lairuczvilágban, és gr. Bercsényi László zeneinestere. A m.kir. kamarai levéltár­ban, a II. Ilákóczi Ferencz fejedelemhez benyújtott kérvények s az

Next

/
Thumbnails
Contents