Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 645

.656 védlevelet nyert Bástától, bogy nem bántja,inkább akarván száműzetve bátorságban, mint honn félelemben élni : Székely Mózes intésére és saját lelke sugallatára magához vett kísérettel Temesvárra ment, a hol akkor Székely Mózes tartózkodott. „Ezt követte — írja az egykorú Szamosközy — nem sokára Csiszár és a később oly nagy tekintélyű és fényes szerencséjü Bethlen Gábor, Farkasnak fia, mind ősei-, mind saját erénye által kitűnő ifjú, ki annyira gyűlölte a németeket, hogy Hlye várát és terjedelmesjószágait, melyeket Erdélyben bírt, inkább akarta a néme tek prédájára hátrahagyni, s — hazáját számkivetéssel cserélvén föl — minden javait elveszteni, mint hazájában az ellenség gőgjét és zsarnokságát tűrni. Szépcszü, szabadságban született, szabadságra nevelt ember levén, készebb volt bármely veszedelemnek kitenni magát, mint alacsony szolgaság jármában görnyedni. " „Ezek — folytatja Szamosközy — Mózest az erdélyi dolgok állapotjárói értesíték, sa merre menekültek, útjokban czéljok végbevitelére mindeneket megnyertek. Most van alkalom — mondának ők — az ország visszafoglalására — vagy soha ; ragadja meg Mózes a kínálkozó alkalmat a maga idejében! A németek az országlakóitól gyülöltetve, elcsüggedtek, s nem bízván magokban, az ország megtartásának gondját elvetették ; minden szándékuk s igyekezetük az, hogyr kivonúljanak ; a német hadsereg minden ereje az önkéntes rablók gyülevész seregében áll, mely ellen a tanács elvégezte, hogy az országból kimenjenek. Annakokáért tauácsukkal igyekeztek Mózesben a siker iránt reményt kelteni, sürgették, nógatták, nehogy a késedelem miatt a bemehetés alkalmát elszalasztanák." ') E leírást Bethlen Farkas oda cgér>zíti ki, hogy: „némely országnagyok Erdély elfoglalása s az ellenség kezéből való visszavétele felől Székely Mózesnek levelet Írtak s azt Bethlen Gábortól hozzáküldötték" 2) ; de e följegyzés értékét az egykorú Somogyi Ambrus egy más följegyzése némileg leszállítja. „Bethlen Gábor — mondja ő — ki a török határokhoz közel fekvő Hlye várát, eldődeitöl örökségképpen bírta, né:ncly országnagyoknak és főispányoknak nevében költött levelet bazu-1) Stephani Szain sközy : „Rerum Transilranicarum etc." 1599—1603. 528—531. II. 2) Wolffg. de Bt tlil. V. 188. I.