Századok – 1869
Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 645
.647 de a szebeniek felhasználták a fejedelem habozását, s Básta követe, Bornemisza Boldizsár tanácsára Torday János kamaraispántól egy levelet küldöttek hozzá, melylyel rábírták, hogy az országot Rudolfnak adja át. Zsigmond könnyen hajlott a tanácsra, s hajlandóságát a követnek kijelentve, — öt elbocsátotta. „Székely Mózes ezt megértvén — irja az egykorú Enyedy Pál — hogy Zsigmond ismét az némethez akarja kötni az népet, szállására béhivatja az kamaraispánt. Ottan egynehány szolgáit Mózes előállítván, kezdi az kamaraispánt szidni s nógatni, hogy a mely követségben elindult, csalárd és álnok követség volna, nem a hazának javára, hanem veszedelmére abban el ne indulna ; lelkére és Istenére esküvék, hogy mindjárt avagy ott az házban, vagy az úton is az ebeknek vágatná le, ha megértené, hogy a városból kiindult. A kamaraispán, midőn látta volna Mózes haragját : Én •— úgymond — noha az városból az fejedelem akaratjából megyek vala vissza Szebenbe, de ha ellened vagyon, én nem megyek ; csak ti állhassatok meg ketten ezen a fejedelemmel." ') „így a kamaraispánt — folytatja tovább Enyedy —- megtartóztatta, nem ment vissza Szebenbe, és mindaddig nem hoza semmi választ a németnek, valameddig azután sok oláh és lengyel haddal Brassó felöl —- és Temesvárról is egynehány basák érkezvén —- bejövének az országba" 2), kikhez Székely Mózes négyezer emberrel csatlakozott 3 ). Mikor Zsigmond ez Mózes dolgát megértette volna — jegyzi meg Enyedy — „izent : miért cselekedte volna, hogy az kamaraispánt az ö követségével nem bocsátotta volna el? Mózes nagy bátorsággal megizeni Zsigmondnak : hogy ilyen nagy dolgot, mely a hazának és az országnak megmaradásában áll, nem illendő, hogy alattomban való tanácslással és izenetekkel igazítsa el ö felsége; hanem az országgyűléséből és az közönséges tanácsból kelletik véghezmenni ennek. Vagyon pedig ö felségének abban jó módja, mi módon az ellenséget kiverhesse és az országot kezéhez vehesse." 4 ) 1) „Erd. Tört. Ad." I. 208. 1. 2) Ugyanott. ') Gróf Kemény József: „Deutsche Fundgruben." I. 225. *) Gr. Mikó : „Erd. Tört. Ad." I. 208—9. 11.
