Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 645

Székely Mózes. IL A fejedelem a vereség után Deés felé menekült, a hol Székely Mózes, Csáky István s G^ulafy László híveivel tanácsot tartott a felett: mitévők legyenek, miképen oltalmazhatnák meg a hazát ? ') De már sem az ellenséget feltartóztatni, sem az elvesztett erőt kipótolni nem lehetett. Zsigmond látva, hogy sem a magyarokban, a kik kevesen vannak, sem a székelyekben, kiknek a minap szabadságát vette el, sem a szászokban, mivel azok a németnek nyelv- és vérrokonai, sem az oláhokban, kik szétfutottak, nem bizhatik : követeket küldött a törökhöz és Jeremiás vajdához segítségért, s míg ez megérkezik, Székely Mózest bízta meg, hogy az öreg Borbély Györgygyei a szerencsétlen harczból megmaradt csapatokat összegyűjtve, a határszéleket s a déli vidékeket oltalmazza ; maga pedig Csáky s mások kíséretében Moldvába menekült. 2) Útjában Beszterczén Mihály vajda fiát és nejét elfogván, elzáratta. Székely Mózes a sergeket összeszedvén, visszavonult előbb Kolozsvárra s onnan Fejérvárra ; ott találkozott Borbély Györgygyei, s a város lakosait, kik előbb Básta közeledésének hírére a várost oda akarták hagyni, szándékuk megváltoztatására bírta. 3) A szászok ezalatt Bástát levélben értesiték az erdélyi állapotokról, s felhívták, hogy ha a tartományt el akarja foglalni, ne késcdelmezzen. Erre Básta Kolozsvárig nyomult, melyre 100,000 frt adót vetett, a mit előbb 70,000-re, később 50,000-re szállított le. *) ') Simigianus 250—251. Wlffg. de B. V. 28. 1. 7) Simigianus. 251. Trausch, Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum I. 187. Klio III. 382. 1. •') Wlffg. de Bethlen V. 29. 1. *) Gróf Mikó „Erd. Tört. Ad," I. 207.