Századok – 1869
Wenzel Gusztáv: Hunyady János levele 1444-ből 569
.569 tagnak aug. 2 9-én történt gyászos elhunytát; a ki fölött emlékbeszéd tartására az osztály által Szabó Károly határoztatott fölkéretni. Ezután Mátyás Flórián, 1. tag vitatta — de csakis vitatta — a pannonhegyi alapító-levél eredetiségét, Horváth Mihálynak füzeteinkben megjelent értekezése ellenében, — nem annyira paleographiai érveivel, mint inkább általánosan kárhoztatott gúnyolódásával és az akadémiai felolvasó asztalnál különösnek tetsző' szónoki tiizeskedésével, álpathoszával akarván hatni. Majd Bartalus István, jeles zenetörténetbúvárunk jelentése mutattatott be, a felsö-austriai kolostorok könyvtáraiban tett kutatásai közben lelt magyar történelmi érdekű kéziratokról. Ezek közül nagy számmal vannak a Mátyás-féle levelek, de a melyeknek jegyzéke még cgybehasonlítandó : hogy mennyiben ismeretesek már, s mennyiben még nem ? A történelmi bizottság is tartott sept. 13-kán egy rendkívüli ülést, Mircse János úr újabb, a f. év utolsó negyedére szóló velenczei küldeménye ügyében. Ez utóbbi azonban oly selejtesen válogatottnak és lianyagúl másolt- illetőleg összehasonlítottnak találtatott, — hogy a bizottság Mircse úrral jövőre minden viszonyt megszüntetni határozott. A történelmi osztálynak oct. 8-iki értekezletén R e i s z György autographiai gyűjteménye második részének a kézirattár számára megvétele végeztetett ajánlatba hozatni, az Akadémiánál. E díszesen és pontosan rajzolt autograph-másolatok a budai kir. kamara eredeti okmányai után készültek. — Géza király 1075-iki elveszett eredeti oklevele ügyében az osztály Knauz Nándor, prímási levéltárnoknak fog írni, további tájékozás szerzése végett. — Hunyady János levele 1444-bÖl. A Magyar Történelmi Társulatnak 1867. julius 2-ki ülésében („Századok" 1867-ki II. fiizete, 212. 1.) Hunyady Jánosnak egy 1444-ki, Gallipoli mellől, a várnai vész után két héttel Gúthi Országli Mihály kincstárnok és Branczi Pongráezhoz írt levelét olvastam föl, mely szerint I. Ulászló király akkor még életben volt. A levélnek eredetije néhai Nagy István hétszemélynök birtokában volt, ki azt vagy tíz évvel ezelőtt velem közölni szíveskedett. Azóta ezen levél nemcsak hazai közönségünk előtt, hanem sokkal nagyobb mérvben még a külföldön, névszerint a lengyel