Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526

.540 zöre nagy temetési pompával kivitték, s ott eltemették, sírja fölé kápolnát emeltettek.1) E szomorú végtisztességtétel után, melyben szeretett ipja iránt a ke

gyelet és hála adóját teljesítette, ismét a fővárosba sietett, s mint a hazafipárt vczérférfia, lépéseket tett tervök sikeres kivitelére. Az országgyűlés elkezdődött, s midőn a hazafipárt tervét előadta, a németpártiak felszólaltak ellene, hogy : „nem lehet az, mert az ö bitek már Bástánál vagyon, az ország hitivei együtt, és ez mián nem férnek hozzája, hogy a némettől elszakadjanak; más az — mondának — hogy a mina]) vette el az egész magyar nemzetnek, de főképen a nemességnek az nyakáról a Mihály vajda szablyáját, melyéi t neki semmit nem adtunk; azért igazság ellen vagyon, lia hitünket is oda kádjuk és hozzája háládatlanok leszünk." Ilyen válaszra a törökös urak semmit nem feleihetének egyebet — jegyzi meg az egykorú Nagy-Szabó Ferencz — hanem csak azt : „hogy nem az ő akaratjokhól adta Csáky a hitlevelet, s ők nem tartoznak azt megtartani, hanem azt mívelik, a mi az országnak nagyobb javára szolgál jövendőben."2) Erre Székely és Csáky a város kapuit bezáratván, a német párt főnökeit : Komis Gáspárt, Sennyey Pongráczot3

), Huszár Pétert, Bodoni Istvánt4

), Géczy Pétert 5

) elfogták, nehogy követökre találjanak6

), közülük Kornist és Sennyeyt Görgénybe, a többit Dévába zárták. Február 3-án Csáky és Zsigmond válasz tás alá bocsáttattak, minek eredménye Zsigmond elfogadása lön.7

) A választás után Székely Mózes és Csáky Bástához mentek, tudatták vele a történteket, s egyszersmind a Rendek nevében megkínálták őt tett szolgálataiért a dévai várral s egy pohárban *) Ugyanott 2.1. *) Gr. Mikó „Erd. Tört. Ad." I. 58. 1. Wolffg. de Bethl. V. 3. 1. 3) Mivel egyetértettek volt a vajdával, mikor betört. L. gr. Mikó „Erd. Tört. Ad." I. 184. 1. *) Ugyanott. Wolffg. de Bethl. V. 3—5. 11. 5) „Erd. Tört. A<l.a

I. 184. 1. 6) Sennyey mentségét 1. Wolffg. de Bethl. V. 4—5. 11. ') Wolffg. de Bethl. V. 5—9. 11. Gróf Kemény József „Deutsche Fundgruben" stb. Klausenburg 1839. I. 169. 1.