Századok – 1869

Pesty Frigyes: A Magy. Történelmi Társulat jövedelem- és költségkimutatása az 1868. évre 272

274 ü. A pályamű idegen kézzel leirva, lapszámozva, kötve legyen. 3. A szerző nevét, polgári állását és lakhelyét tartalmazó pecsétes levelen ugyanazon jelige álljon, mely a pályamű homlokán. A pecsétes levélben netalán följegyzett kikötések, föltételek vagy a versenyügy körül régtől fogva bevett szokásos eljárástól netán kivánt eltérések tekintetbe nem vétethetnek. 4. Álnév alatt pályázónak a juta'oin ki nem adatik. 5. Ha a jeligés levél felbontása után kitetszenék, hogy a munka saját kezeirása a szerzőnek, müve a jutalomtól elesik. ti. A jutalmat nem nyert pályairatok kéziratai az akadémia levéltárában maradnak. 7. A gr. Teleki-féle drámai pályázatoknál a társai közt legjobb műnek a jutalom mindenkor kijár; a többinél egyszersmind az absolut becs határoz. 8. Mind ezen feladatokra minden rendű akadémiai tagok is pályázhatnak. 9. A hölgyek díjai melletti pályázatokra még különösen is megjegyeztetik, hogy a pályamüvek ívszáinai csak megközelítők, s az írók tájékozására s nem szorosan kötelező szabályul vaunak fölemlítve. Az alapítók akaratához képest azonban okvetlenül szükséges, hogy a felvett tárgyak alaposan, a tudomány állásához, a kor érdekeihez, úgy a magyar mívelt osztályok szükségei s készülete fokához mérten dolgoztassanak ki, mi ki nem zárja azt, hogy egyenesen külföldi, angol, franczia német, a czélnak megfelelő ily munkák ne vétessenek fel alapúi ; de ily esetben, a birálat körüli egybevetés végett, az eredetiek i ; hozzácsatoltassanak a pályaműhöz, megjegyeztetvén egyszersmind, hogy hasonbecsü eredeti mű mégis elsőséget nyer, az átdolgozott mű felett. Egyébiránt bármely, ha csak formai szabálynak is, elhanyagolása elejti a szerzőt a jutalomtól. — Történetirodalmi Újdonságok. Történetirodalmunknak pár becses újdonsága van. Első helyen áll Horváth Mihálynak általunk már több ízben említett „Zrínyi Ilona életrajza", mely e czím alatt Ráth Mórnál a napokban jelent ineg. Tartalmát dicsérgetni Horváthunk fényes neve fölöslegessé teszi, — kiállítása pedig oly díszes, hogy történelmi mű ily elegantiával magyar nyelven még aligha látott világot. Becsben nyomatott, Holzhausen Adolf kitűnő nyomdájában, Elzever-féle antik betűkkel, gyönyörű halvány-sárgás velínre. A díszkiadást Zrínyi Ilonának, szelleme egész fónségét, bájai teljes magasz-