Századok – 1869

Szabó Károly: Thököly Imre hűtlenségi pere Erdélyben 1685-ben 209

228 Magyarországban mind több-több tért vesztett, — a bécsi és erdélyi udvarok közt titkos szerződés fölött folytak alkudozások, s Apafi a Tökölyt megsemmisitni törekvő bécsi udvar támogatásáról biztos lehetett azon esetre, ha a magát sértettnek érző Tököly, megtorlásért a török portához folyamodnék, a hol egyébiránt megbuktatására, mint Gunesch irja, az erdélyi udvar szintén minden lehetőt elkövetett. Ily körülmények közt e hűtlenségi per, s az abban hozott itélet, nem annyira törvényszéki, mint politikai tény színében tűnik föl. Ily körülmények közt Tököly Erdélyben fölmentésre nem számithatott '). Teleki Mihály elérkezettnek látta az időt, hogy gyűlölt ellenségét megtörje, s Apafi nem habozott többé a hitszegőnek kikiáltott Tüköliben magát versenytársától megszabaditni igyekezni. Azonban úgy látszik, hogy Apafi mégsem volt egészen nyugodt e tettének a portán lehető következései miatt, mint ez mindjárt a fogarasi országgyűlés bezárása után más nap, 1685. mart. 25-dik napján kelt leveléből kitetszik, melyet valamelyik portai küldöttéhez, talán az ekkor vele Drinápolyból sűrű levelezésben állott Székely Lászlóhoz vagy Gyárfás Pálhoz intézett, s melyet itt függelékül egész terjedelmében közlök. Michael Apafi, Dei gratia Princeps Transilvaniae, partium Regni Hungáriáé Dominus et Siculorum Comes. Generose fidelis nobis dilecte ! Salutem et gratiam nostram. Elunván Tököly Imrének ellenünk s ez haza ellen való sok alkalmatlan dolgait, azt tartván nekünk erős hüttel adott, ha magát ellenünk való elegyíti, birodalmunkban minden jószágit amittálja : ez mostani országgyűlésére evocáltattuk volt, s törvényesen procedáltatván ellene, minden ide be való jószága elitéltetett. Kegyelmed ugyan magától elő ne hozza, de ha az portán kérdést tesznek felöle, megmondhatja, mi okon lött ; semmit törvény utja kívül nem nem cselekedtünk ; szorossan viselvén mi mind országostól hatalmas császárunkhoz s fényes portájához való hűségünket, s rend ') Feltűnő s minden esetre jellemző körülménynek tartom, hogy ezen nyakrafőre keresztülhajtott hűtlenségi perről s Tököly jószágainak elkoboztatásáról az 1685-diki fogarasi országgyűlésnek még azon évben kinyomtatott végzései közt, melyeknek egy példánya az erd. muzeumban is megvan, egy szó említést sem találhatui.