Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

15 A magyar sereg két főcsapatból állott. Kende Gábor inkább északra, Regécznek vette útját, hová Rákóczi Ferencz, még két év előtt a felkelés feje, most mint Leopold híve, ellenség, sok katholikussal menekült, s itt érte őt utói Petróczy, ki alig fellábadva, már a táborba sietett. Szepessy és Szuhay Szerencs körül szerveződtek, és sept. 7-én két zászlóval Ónod alá nyargalván, másnap (sept. 8.) a várat felkérték, de sikertelenül. Az ostrom végett Lóczy János, Hörcsök Mátyás, Jaksó Dénes, Mosik János, Affra Péter kapitányok és hadnagyok maradtak hátra a környékből összegyűlt mintegy 4000 fegyveressel, Zákány István vezérlete alatt, s a városban állni szokott, most kezükbe esett kis ágyúkkal próbálták a falakat törni, azonban sikerte. lenül *). Egy másik csapat Tokajt táborlotta körül. A bujdosók nem igen boldogúltak várak ellen. Látták ezt Kende és Petróczy István, és felhagyván regéczi tervükkel Gönczön, Ruszkán át a kassai útra tértek. Szuhay és Szepessy követték e mozdúlatot, és a két sereg sept. 13-án Szinánál egyesülvén, Enyiczkétöl délre, mintegy egy mértföldnyire tábort ütött. Az összes felkelő hadból, mely már 15,000 re rúgott, itt körülbelöl 8000 ember volt együtt, a sereg java, de hadikészület és ágyúk nélkül **). A hírre, hogy Enyiczkén német portyázók mutatkoztak, Petróczy István és Szuhay Mátyás sept. 14-én 1200 lovassal kinyargaltak őket felverni. A németek—a Jaques dragonyos ezred egy része, Soyer alezredes vezérlete alatt — csak 300-an voltak : de mögöttük félmértföldnyire, Bárczán, Spankau maga állott 2000 emberrel. A német tábornok nem tudta, hogy a magyar sereg oly közel van, valamint Petróczyék sem gyaníták, hogy Spankauval lesz dolguk. Midőn erről Enyiczkénél értesültek, rögtön segélyért küldtek a derék hadhoz ; addig pedig a 300 németre ütöttek, szétverték, s rész*) Tölgyeky András, a kam. lev. **) Barakonyi sept. 17-e'n a nagy-idai táborban 8000 jó katonát látott, három nappal előbb tehát nem lehetett sokkal kevesebb. Az enyiczkei csata nem sept. 12-én történt, mint Szalay — talán tollhibából — írja, mert akkor Szuhay és Szepessy, mint egy levelükből kitetszik, még Szerencsen voltak ; nem is 13-án, mint Bethlen írja, mert maga mondja más helytt, hogy a vasvári csata sept. 20-án, hat nappal történt később az enyiczkei csatánál.