Századok – 1869
Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 166
174 száguldó, sikauilódó idegen hadakat!" ') "Kiki bódult ijedtséggel ment, merre lába birta. Legtöbben a török hódoltságba, Miskolczra, Szikszóra vagy a még messzebb Debreczenbe menekültek, s még túl a Tiszán is annyira meg volt rémülve a nép, hogy a böszörményi hajdúság a menekülő Petróczyt Kendével körülfogta, lefegyverezte, hogy a németnek kiadja, és ismét csak a töröktől való félelem miatt bocsátá másnap szabadon, mire a két vezér Téglásra, és onnan török földre menekült. Az általános zavarban Szuliay Mátyás nem veszté el bátorságát. A györkei csatából Szőcscsel és 150 lovassal délnek vette útját, és Ónod mellé húzódott. Megtudván, hogy Eszterházy üldöző lovasaival a Tiszaparton pihen : éjjel, maroknyi hadával ráütött, és a zavarban sokat kardra hányt. Eszterházy karján megsebesült; az egész had összezavarodott. Azonban Cobbtól segítség érkezett. A császáriak észrevették, mily csekély számú ellenség veri őket, megemberelték magukat, és Szuhayékat négy mértföldre megkergették,-) s Onodot az ostrom alól felmenték. A német vezérek végkép meg akarák semmisíteni a bujdosókat. Kiáltványaikban ezer tallért tűztek ki annak, ki Petróczyt, Kendét, Szuliay Mátyást, Szepesyt, Serédyt, Gyulaffyt, Bessenyeyt, Patakyt vagy Szuhay Gáspárt halva, két ezcret, ki élve meghozandja. Egy-egy közlegény fejére két, egy altiszt fejére tiz tallér elégnek látszott. Egy hadosztály átment a Tiszán, pusztán találta Kállót, puskalövés nélkül megvette Medgyest, kiseperte a vármegyéket Erdélyig, megerősité Szathn árt és Ecsedei, és földig lerontván Medgyest és Nagy-Bánya falait, december derekán számos rabbal és zsákmánynyal Tokajba visszatért. Nemsokára ezután a kassai börtönökben találjuk Dajkát, Zákány Istvánt, Baranyay Ferenczet és ifj. Szuliay Gáspárt, kiknek azonban semmi hántásuk nem lett, mert a németek őket társaikhoz visszaküldeni, és azokat általuk megnyerni akarták. 3 ) ') Baboesay, 28. 1. ") Bethlen i. h. 3) A kam. levéltárban egy jegyzék a kassai foglyokról, 1G7 3. april 22-iki kelettel. Mind a négyet később ismét a magyaroknál találjuk.