Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 166

170 gyctlenebb volt, és talán ezért küldték a felkelőkre. Már az utolsó török háborúban, a hatvanas években, mint szathmári kapitány, a tiszai részeken olykép viselte magát, hogy 1664-ben Zemplén és más megyék panaszára — hallatlan eset német tábornoknál — állásáról elmozdittatott. ') 1670-ben a Rákóczy felkelés elnyomása végett Spork hadával Zemplénben ismét megjelenvén, Köröskényi Gáspár és társainak felkaróztatása által lett nevezetessé. Most is működését liptó sz.-miklósi táborából egy proclamatióval kezdé, intvén Szepesmegyét, ne hallgasson az ördögi koholmányok és hazugságokra, melyekkel a magyar névre méltatlan rebellis Petróczy más gazemberekkel a felség hiveit elcsábítani akarja ; és a kamara rendelete szerint Petróczy, Szuhay, Szepessy, Kende fejére élve vagy halva 1000 tallért tűzött ; lia pedig felkelő ejtené el e főczinkosokat, 500 tallért és bűnbocsánatot ígért a tettesnek. -) Levelei Lőcsére is bejutván, új erőt öntöttek az ostromlottakba. Petróczy (oct. 15.) kénicsapatjával Csorbán, Liptómegyének szélén állapodott meg, nem is sejtve, hogy az ellenség már tőszomszédságában van. Egyszerre hajnalban felveré a hir, hogy szemben áll az egész német sereggel. Szerencséjére a németek sem tudták, mily maroknyi néppel van dolguk, és óvatos lassúsággal közeledvén a falúhoz, időt engedtek Petróczynak vágtatva visszatérni lőcsei táborába. Itt haditanácsot tartottak, melyben határozattá lett, hogy a sereg visszavonúl Eperjesre, és ott a többi magyarokkal egyesülve fog megütközni; ámbár Berzeviczy Zsigmond, sárosi alkapitány és a németek kéme, Petróczy vesztét akarván, váltig állítá, hogy a német sereg csak 1300 emberből áll és könnyen leverhető. A visszavonulás hirére Péchy Gábor szeme könnybe lábadt. Berthóthy Sámuel legalább Kis-Szebent akarta megvédeni. Haszontalan. A vezérek közül sokan 10—20 kocsi zsákmánynyal csak prédájukat igyekezvén biztosságba helyezni : a viszszavonúlás oly gyorsan történt, hogy futáshoz volt hasonló ; a takarmányért künn levő szolganépet értesíteni elfelejték, kik aztán a németek kezébe estek. Petróczy az utolsók közt csak ») Szinnay, Zemplén I. 202. 1. a) N. muz. kéz. fol. lat. 2309. III. köt. Kam. levélt.