Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 166

A bujdosók támadása 1672-ben. IV. Petróczy csapatai, részben Eperjest elkerülve, Szepesnek vették utjokat, mindenütt csatlakozásra szólítván fel a lakosokat. Serédy, Pataky, Bessenyey és Szuhay Gáspár, most is az elöcsapatot képezvén, oct. 2. nagyvitézi táborukból a löcseieknek írtak. Kiemelték, hogy már eddig Isten kegyelméből szépen előrementek. Eperjest,Patak, Ónod, Kálló, Szaláncz, Várdát megvették, és a protestánsok visszafoglalt templomaikban nagy szívörömmel adnak hálát az Istennek. A magyar nemzet bizonyosan lefogja rázni jármát. Ok — keresztyéni hitükre fogadják — sem katholikust, sem protestánst nem bántanak. Egyesüljenek mindnyájan, mint egy hazának gyermekei ; segítsenek magukon és az Isten is segíteni fog ! Tudván, hogy Lőcsén német őrség is van, annak biztos elmenetelt Ígértek, és készeknek nyilatkoztak, minden lutheránust és kálvinistát közülök zsoldjukba felfogadni. A levelet fenyegetés fejezte be mindazok ellen, kik velük szembeszállni merészelnének.1

) Szepesben már sept. 10-én értesültek a felkelésről. A megyei nemesség fel is tilt a bujdosók ellen, és sept. 17. Olasziba mustrára gyűlt : de ismét hazaoszlott. A magyar sereget változó érzelmekkel fogadták. A föld népe a rabló, gyújtogató had elől, melynek egyik csapatjával Berthóthy Ádám oct. 2. Szepesváralján égetett, a hegyekbe menekült. 2) A 13. szepesi város ellenben, bár lengyel alattvaló, a nagyvitézi táborba követeket küldött, kik magukkal hozták Bethlen Gábornak, Rá') N. muz. kéz. fol. lat. 2309, 3. kötet. ,J

) Horváth-Kiszevics levele oct. 3. a szepesi kamarához, kam. levélt.