Századok – 1869

Frankl Vilmos: Tanulmányaim Spanyolország állami levéltárában 150

163 zottsággal és ildomossággal tudott szembeszállani a franczia minister által inspirált római államférfiakkal. S távozása után oly tervvel léptek föl, melynek eddigi kutatásaimban épen nem, s csakis Simancasban találtam egyedüli nyomait. Castel Rodrigo marques, IV. Fülöp római követe, 1632. aug. 14-ikén kelt jegyzékében kiemelte annak szükségességét, hogy Rómában minél több spanyol és német bíbornok tartózkodjék, kik ott a Habsburgház érdekeit előmozdítsák. De mindenekfölött szükségesnek itélé, hogy Pázmány, mint a császár követe, állandón Rómában lakjék, mint a kinek diplomatiai tevékenységétől lényeges eredményeket várt. IV. Fülöp és államtanácsa fölfogták e javaslat horderejét. Es a király azonnal késznek nyilatkozott Pázmány évdiját növelni, azon esetre, ha az örökvárosba tenné át lakhelyét. 1633. elején megbízta bécsi követét, hogy ez ügyben a császárral és Pázmánynyal értekezzék. Onate gróf, ki ekkor másodízben képviselte Bécsben uralkodóját, miután nehézség nélkül megnyerte a császár jóváhagyását, érintkezésbe helyezé magát a prímással. S ez kész volt elhagyni hazáját és érsekségét, hogy Rómában az ausztriai ház s a katholicismus érdekeit támogassa. Nemcsak hiúságának hízelgett, hogy személyének oly fontosságot tulajdonítanak ; hanem elragadta lelkét azon gondolat, hogy a katholikus világ középpontján, az európai politika magasabb spharáiban lényeges szolgálatokat fog tehetni az emberiségnek. 1633. második felében s a következő évben Bécsben és Madridban tárgyalások folytak a föltételek körül, melyeket Pázmány e küldetés elvállalásához kötött. Nevezetesen biztosíttatni kivánta magát aziránt, hogy a pápa szívesen fogja fogadni ; s e mellett követelte, hogy ellátásáról illően gondoskodjanak, s e czélból 16 ezer arany évi jövedelmet biztosítsanak részére. II. Ferdinánd hajlandó volt elvállalni e en összeg felét; másik felét a spanyol udvarnak kellett volna fizetni. Mind Onate gróf, mind a spanyol államtanács méltányosaknak tartották ezen igényeket; „mert — mondák —ama részek leggazdagabb egyházi javadalmát fogja elhagyni." S a spanyol kormány kész volt e jelentékeny áldozatra is, melyet tőle vártak. Ez ügyben két éven át folyt a diplomatiai jegyzékváltás. Egyszerre 1634. végén megszakadnak a tárgyalások s az egész terv meghiúsult. Ennek