Századok – 1869

Frankl Vilmos: Tanulmányaim Spanyolország állami levéltárában 150

Tanulmányaim Spanyolország állami levéltárában. i. Az elmúlt nyári szünidők alatt egy jó barátom társaságában beutaztam Spanyolországot. Bámulattal ós elragadtatással szemléltük az arab és gótli építészet csudaszerü müveit : Granada Alhambráját, Sevilla, Toledo, Burgos dómjait. Élveztük Andalúzia tájainak és Murillo ecsetjének örök szépségeit. De mindez csak rövid időre tudta lekötni figyelmemet. Türelmetlenül siettem Castilia egyik legjelentéktelenebb helységébe, S i m a n c a s b a. Ezen, Valladolidtól egy órányi távolságban fekvő, mintegy ezer lakót számító falu fölött ősrégi erősség uralkodik, mely egykor futni látta a mórokat, utóbb börtönül használtatott, három évszázad óta pedig Európa egyik legbecsesebb tudományos kincsét, Spanyolország állami levéltárát őrizi. A levéltár keletkezése a lángeszű Xinienes nevével van összekötve. Az alcalai egyetem alapítójának, s a Polyglották kiadójának nem legcsekélyebb érdeme, bogy ő volt az első, ki egy központi állami irattár szükségét belátta és hangsúlyozta. Akkor Valladolid lévén az uralkodók székhelye, a közel simancasi erősség mindenekfölött alkalmasnak látszott, hogy ama czélra szolgáljon. A*. Károly fölkarolta a tervet ; de csak II. Fülöp tudta azt létesíteni, azon erélylyel és határozottsággal, mely annyi nagy vállalatnak és súlyos szerencsétlenségnek volt szülője. Az Eseurial hires építészét Herrerát bízta meg az erősség helyiségeinek átalakításával. A spanyol monarchia minden részeiből összehordatta az országos érdekű okmányokat, s elrendelé, hogy az ország főhatóságai időközönként c helyre szállítsák irataikat. Így létesült a levéltár, mely Európában valószínűleg a legnagyobb. Huszonöt év előtt, a