Századok – 1869

Podhraczky József: Péter magyar király III. Urseolus velenczei doge fia volt 141

147 Némely írók Pétert tíz. István királynak szándékolt meggyilkolásával is vádolják ; de ezt Hartvic szerint a palotás báró urak „quatvor palatinorum nobilissimi" akarták véghez vinni, kik azon korban csak négyen voltak, mint Struvius in Corp. Juris publ. Germ. Jenae, 1732. 4. p. 335. §. 21. írja : „Ulorum quatvor ab antiquo ftxerunt : Camerarii videlicet, Senescalci, Buticularii, (Joinites títabuli." És Thietmar lib. 4. 111. Otto császárról beszéli : „Celebrata prima Paschatis sőlennitas in Quindilingborg a Rege, uhi quatvor ininistrabant duces : Henricus ad mensam, Conradus ad Cameram, Hezilo ad Cellariam, Bernardus Equis praefuit." Az az : étekfogó, kamarás, pinczér és lovász ; de Péter, Hartvic szerint hadi főparancsnok volt. Folytatólag írja Johannes Diaconus, 1004-dik évről, hogy Péter berezegnek elsőszülött fiát Jánost, Vazul és Constantin byzanti császárok magukhoz szóliták, s vele a császári vérből származott Argiropolis patrícius leányát Máriát vetették el; e házas pár az 1006-ban Yelenczében dühöngött mirigyben halt meg. Az elkeseredett atya vigasztalására a velenczeiek egyező akarattal harmadik fiát, a tizennégy éves Péter Ottót választották meg. Többi gyermekei ezek voltak : János, Ursus, az említett Otto, Vitalis, és Henrik, a kit l(J()4-ben II. Henrik német császár Veronában vitt bérmálásra. Péter négy leányáról sem feledkezett meg Johannes Diaconus ; köztilök az elsőt Hicelát Istvánnak, szláv király fiának adta férjhez, hármát pedig kolostorba rekesztette : „trés in monasterio, Deo omnipotenti mancipavit." Tudtomra ez, „Johannes Diaconus"-nak egykorú velenczei krónikája a legrégibb forrás, mely az Urseolo nemzetséget izenként megismertette, s hitelénél fogva Péter magyar királynak velenczei származása kétségtelen, melyret Mátyás Flórián levelező tag úr, mint a „Pesti Napló" esti kiadásában olvasom, folyó évi február 15-kén fölolvasott történeti értekezésében megingatott volna. I. Urseolus Péter után, Candianus Vitalis, és Memmus Tribunus ültek a velenczei berezegi széken. Ezekre következett II. Urseolus Péter, a föntebbi Péter fia, s kormányzott 991-dik évtől kezdve 1009-ig. Chronicon Andreae Danduli p. 223—225.