Századok – 1869

Podhraczky József: Péter magyar király III. Urseolus velenczei doge fia volt 141

145 stamen königs Seffans berlimeten, neinlich Andreas, Bela, und Levonta." Haugen állítását IV. Béla király oklevele is bizonyltja, Fejér Györgynél, Cod. Dipl. IV, I. p. 392—393., a hol a magyar herczegek meneküléséről „ad partes Poloniae, propter P e t r u m, qui nomen regis s i b i potenter a d s c r ip ser at" nyilván tétetik említés. Csalhatatlan bizonysága ez annak is, hogy sz. István király országlása óta léteztek királyi könyvek, melyeket „Legenda sancti Regis Stephani" neveztek, s a fehérvári káptalan örkanonokjára voltak bizva. Fejér: Cod. Dipl. VII, 1. p. 108. A képes krónika is hivatkozik e Legendára P. II. cap. 27. „Geycha vero — anno dominicae Incarnatiouis noningentesimo sexagesiino nono, quemadmodum in legenda 8. Stephan i regis scriptum est, genuit S. Stephanum regem ex Sarolth, filia Gyulae." Az az : Gecse pedig — az Úr megtestesülése kilenczszázliatvankilenczedik évében, a mint az sz. István király könyvében Írva vagyon, nemzette sz. István királyt Saroltától, Gyula leányától. — Ugyanezeket állítja a budai krónika is. El kell itt mondanunk, hogy krónikáink írói nem írtak maguk fejétől, hanem a kezeiknél volt kútfőket luven és lelkiisméretesen lemásolták, s csakis gyűjtök voltak, mire példa a képes krónika : „A n n o Domini 1358. — i n c e p t a est i s t a chronica de g e s t i s hungarorum a n t i q u i s et novissimis — collecta ex diversis ehronicis v e téri bus." — Es Turóczi Jánosnak e szerény nyilatkozata: „Quum rebus in his ex ine fece rim nihil; ve teres in omnibus secutus sum históriás, et s enten ti as au et or um transgress us sum in null o." E hív eljárásukat méltányolnunk illik, hogy ők a kútfőket séretlenül hagyván, szóról szóra leírták. Bonfin Antal is jobb szolgálatot tett volna a magyar nemzetnek, ha Decadesái kidolgozásában a czikornyás deákság helyett, a használt kútfők szavait, a mint találta, megtartja; most legalább tudnók, mi volt légyen az eredeti codexekben, s mivel toldotta meg magáéból a történelmet. Ha már Sz. István király idejében léteztek királyi könyvek : nem mondható Vazul berezegnek megcsonkítása, melyről