Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

120 hunyadi vár restauratora Budán, Hegedűs Vincze Pesten, Borbély Sámuel földbirtokos Tisza-Roffon és Bolgár József papjelölt Esztergomban. Mindnyájan egyhangúlag megválasztattak. 4. RómerPlóris v. tag felolvassa a magyar fővárosok régiségeinek gyűjtésére s városi múzeumban leendő csoportosítására vonatkozó részletes és tüzetesen indokolt indítványát, a mint azt a mult havi ülés kivánatához képest Henszlmann Imrével együtt formulázták. A terjedelmes javaslat — sőt emlékiratnak nevezhetnők — minthogy felőle egy hallás után s szaktudományi bővebb fontolgatás nélkül végleges intézkedést tenni elhamarkodottság lenne : elvileg helybenhagyatván, részletes vizsgálat és jelentéstétel végett kiadatott egy szakbizottságnak, melynek elnökéül Tanárky Gedeon, tagjaiul pedig, az indítványozókon kívül, SimonyiErnő és Szalay Ágoston v. tagok kérettek föl. 5. Nagylván v. tag értekezett Istvánffy Miklós régi jeles történészünk fordítóiról ; nevezetesen Thállyai Pálnak a magy. kir. egyetem könyvtárában létező, 1630. táján készült Istvánffyfordítását ismertetvén, s nagy szakavatottsággal bírálván a V i d ov i c h-féle legújabb Istvánffy-fordítás hibáit, különösen a személy- és helynevek magyarításai körül elkövetett gyakori és jelentékeny botlásokat, melyekből egész lajstromot mutatott be, — míg másrészről e fordítás irályáról méltánylólag nyilatkozott. —• A becses értekezés a „Századok" számára kéretett el. 6. B. Nyár y Albert folytatá a turíni kir. levéltár magyar történelmi kincseinek ismertetését. Azelőtt ezen archívum magyar tárgyú codexeiről, most ugyanily érdekű status - iratairól értekezett. — Az utóbbiak közt nem hiányoznak Árpád- és Anjoukoriak sem, különösen a Nagy-Lajos és Genua által Dalmátország birtokáért Veleneze ellen közösen viselt háborút illetők ; — de a turíni levéltár föfontosságu magyar status-iratai mégis inkább a későbbi századokból, u. m. : I. Ferdinánd, Miksa, Rudolf, II. Mátyás királyok idejéből valók, s az ezek udvaránál tartózkodott savoyai ház követeinek jelentéseiben foglalvák. E jelentések hazánk akkori állapotára, kivált a török ellen folytatott hadakozási viszonyaira, a magyar hadviselés módjára, de gyakran a magyarok egyéb szokásaira, erkölcseire, érzületére nézve is élénk világot vetnek, s földerítik mind ezeknek, magyarul nem tudó s a trónt örökösödés utján magokénak tulajdonító fejedelmeik iránt való féltékenysége okait, mind az ural-