Századok – 1869

Chernel Kálmán: A kőszegi fel- és alvár története az Árpádház alatt 98

102 riei, deserta patria et proditis castris nostris sa per inűdelitatem ad regem transtulisset, praenotatum de quodam eastro finitimo Kuzig vocato, multa spolia, rapinas, et incendia confinio regni nostri facérét, atrociter exereere, praefati N. et N. uno cum Gregorio Magistro Tavernicorum Domiuae reginae, comité eastriferrei, ad expuguandum ipsum Castrum Kuzig a nobis destinati, tam laudabilem famulatum, tainque gratiosum ibidem impenderunt obsequium, ut per ipsorum militiam récupéra vi mus ipsum Castrum, exclusis et eliminatis de illo invasoribus Regni nostri"1). V. István meghalálozásával, IV. László kiskorúsága folytán anyja a kun Erzsébet, és Pektári Joachim főtárnokmester ragadván meg a kormány gyeplőit: ezeknek botor kormányzata^ László kifejlődött könnyelműsége, az ország főbbjeinek gonosz önzése, tudjuk mily vad, nyughatatlan időszakot hoztak ha. zánkra. Miután az özvegy királyné s számos főurak garázda élete ösztönt és alkalmat nyújtott a hatalmaskodásokra s fosztogatásokra, az ököljog fölemelte fejét, a király és törvények iránti tisztelet mind mélyebbre slillyedett, mert azok, kiknek feladata leendett az ország kül- s belbékéjének fcntartására ügyelni, magukat a törvény fölé állítván, nem irtóztak a nép védelmére szolgáló fegyvert, az elnyomó, a támadó fegyverével cserélni fül. E zsarnok s féktelen olygarchák közül leginkább kivált a föntebb említett Németújvári Iván, Kőszeg várai birtokosa, ki mint függetlenül uralkodó kényúr, megvetve minden fölsőbb hatalmat, lábbal tiporva a törvényt, Kőszeg várából sarczolva, gyújtogatva, öldökölve fosztogatta a gyengébbeket. Mértéket nem ismerő garázdasága és kincsszomja miatt a tulajdon szentsége, a földnépéuek biztossága általa annyira porba tiportatott, hogy az elnyomottnak jogát többé nem a törvény, hanem egyedül az öufentartási szükség védelmezte. Iván úr, kit a „História Australis, pars plenior" ragadozó farkasnak („lupus rapax") uevez-) azonkívül testvérével Péter veszprémi püspökkel szövetkezvén, a hatalom gúnyjára, a király tudta és ') Fejér. V. 1. 235. 1. «) Katona VI. 986. 1.