Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 693

699 tományaink s a mondott szerb vagy rácz nép hasznát és javát előmozdítónak fog mutatkozni." A rácz népnek itt említett azon kérelmeit, melyeknek elintéztetését „a mennyiben az ország törvényeivel nem ellenkeznek" József király elhalasztotta, — kevéssel alább érintendjük. VIII. Az 1707-ik év elején Károlyi Sándor a kemény télnek közepette szerencsét próbált a folyvást ellenséges indulatot tanúsító ráczok ellen. „Februárius I8-án válogatott lovasságával, nagy fergetegben, úsztatva költözvén által a Tiszán, 20-án Makóra, 21-én Csanád alá érkezett, hol már gyalogjait és ágyúit találta. Huszonnégy órai kemény lőtetés után a hely feladta magát. Őrségéből a kapitányt, — Gyurkónak hívták — Károlyi Szegedre bocsátotta, a többit török jobbágyságára, által a Maroson. Másnap a hely sánczainak feldulása után, visszament Makóra, hol a zsákmány kótyavetyéjéhez látott." Károlyi ugyanekkor hadai részével a nagylaki sánczot is elhamvasztatta s onnan Belényes és Halmágy vidékére vitte hadait nyugalomra, mert a fejedelem martius 19-kén értésére adta, hogy „az Arad ellen való törekedésnek sem módját, sem idejét nem látja;" a más részen Károlyi meghagyásából Berthóti István a Bácskaságra rontott, — mire a bácskai ráczok Kecskemét rémséges feldulásával válaszoltak. Az iszonyú pusztúlást szenvedett város ekkor teljesen magára hagyott, védtelen állapotban volt, mivel hir szerint a szomszéd Nagy-Kőrös levén a ráczok beütése által fenyegetve^ a kecskeméti fegyveresek is annak védelmére siettek. Az 1707-ik év április 3-ra virradt böjt negyedik vasárnapja kora reggelén, két ezer lovas és ezer gyalog fegyveres rácz rohanta meg a várost. Szóhagyomány beszéli, hogy a rácz az elébbi napon kémjét előreklildvén, a sereg hosszú éji úttal óvatosan közeledett a városhoz : éjfél után egy tanyájára menő lakost a külső határban elfogott s magát az által kalauzoltatta. Midőn a hajnali harangszót a város közelében meghallották, gondolkozóba