Századok – 1868
Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 693
697 dozás ama keserves szabálya : hogy a nép elfusson, házait elhagyja, értékesb holmijét elvigye, gabonáját elássa, el nem vihető takarmányát fölégesse, hogy ekképen az ellenség éhen és fagyon nyomorogva pusztuljon, a kuruez had által pedig .szünetlenül előzve és oldalazva, üldözve és csapdoztatva fogyasztáséit ; beteljesedett egyszersmind azon ezél, nehogy Rabutin Stahrenberggel egyesülhessen ; de bekövetkezett e portyázó hadviselés átka is, mely a kizaklatott népet megtizedelte s vagyonilag tönkre tette; az elfutott nép házait az ellenség boszúból fölégeté, vagy lia beszállott azokba, fejére gyújtotta a kuruez katona. Onmegadással engedelmeskedett a magyar nép fejedelme szigorú parancsának, s az akkori császári tábornokok levelei — olvassuk Bottyán életrajzában — telve vannak bámulattal „e nép makacs gonoszsága felett" — falustól elfutnak, úgymond, előlünk, gabonájokat, barmaikat elrejtik, szénájokat, szalmájokat elégetik, s mi koplalhatunk üresen hagyott házaikban, ha a szünet nélkül rajtunk portyázó kuruezok ezeket is fejünkre nem gyújtanák. Katonáink, lovaink, — fegyver, éhség, hideg miatt hullanak." A czél tehát el lön érve : Rabutin hada több kárt vallott emberben és baromban, mintha néhány véres csatában vereséget szenvedett volna, midőn éhesen, rongyosan és dermedezve Budapestre jutott ; de drága volt e nyeremény, mert ennek árán a magyar faj lakta fél-ország népe és vagyona ment veszendőbe. És valóban, Rabutin hadát ekkor a végpusztulástól azon három ezer rácz lovas mentette meg, mely hozzá Szegedről Csongrádnál csatlakozott. I. József császár egykorú életirójának előadása szerint, ezek a mindenfelé kiterjedő nagy pusztaságot serényen benyargalózták s a kuruezok kai naponkénti csatározás közben foglyokat, és a fölperzselt falvakból a mi eleséget csak kivájhattak, vadászebek módjára hűségesen hordták a táborba ; de rögtön odább állással fenyegetőztek, ha zsoldjok késett, és csak nagynehezen, magasztalások s busás Ígéretek által voltak a seregnél maraszthatok. Mindezt Rabutin megirta Bécsbe a hadi tanácsnak, a mi a ráczok serénységének csak méltó dicsérete volt : de élesen kikelt azok ellen, kik Erdélyből kiindulásakor elhitették vele, hogy Szegeden hússs