Századok – 1868

Nagy Imre: A budai csonkatorony pecséte 661

661 mert az illető hely az idén be volt vetve. Ezenkivííl Rómer a nyári szünnapok alatt tett útjáról, Henszlmann pedig a esanádi és arácsi régi templomokról tőn rövid jelentést; — bővebb értesítést mindketten akad. osztályíílésben teendnek. — A budai csonkatorony pecséte. Azon XVÍI-ik századi eredeti okmány, melyen ezen nevezetes pecsétnek eddigelé irodalmilag ismert egyetlen lenyomata fennmaradt, egész szövege szerint igy szól : „Mi a kereszténség pogány ellenségének a törököknek iszonyú es keserves fogságában a budai csonka toronyban nyomorgó szegény ke­resztyén rabok, a kiknek nevünk ide alább vagyon irva, és az egész sereg, úgymint kétszázharminczöten : adjuk tudtára mindeneknek a kiknek illik, és valljuk e levelünkben ; Hogy ennekelötte három esz­tendővel egy szegény rabtársunkért, úgymint Ikervárott lakozó Adorján aliter Tót Péterért kezesek lévén seregestől, hazájában bocsátot tuk, hogy sarcza végett az urakat ő nagyságokat és jóakaróit futhatná ; a mely midőn bizonyos summa pénzt hozott volna sarczában, reá találván ak­korban Tüskevárott lakozó Tompa Márton a Bakonban, megöltö emlí­tett rabtársunkat, és lábait is elvágta, hogy meg ne ismernék. Melynek gonoszsága kinyilatkoztatván, annakutánna megfogatott Sárvárrá, és az urak ő nagyságok jóakaratjábúl magát akartuk beadni, de a pogány tö­rök nem elégedett meg vele, hanem a megöletett rabtársunknak sarczát, ugy mint kétezer tallért kiván rajtunk kezeseken, iszonyú kínokkal nyomorgatván érette bennünket. Melyért viszont megtalálván a keresz­tény urakat ő nagyságokat : törvént láttattanak reája, ebbeli hallatlan tolvaj gyilkosságáért, és fején, jószágán marasztotta a törvény. Melyre nézve az nemes Soprony vármegye kibocsátván Nagy György szolga-" biró uramat, az mi kevés jószága volt Tompaházán, Soprony vármegyé­ben, seqvestrálta a több atyafiak jószágátul, és kezünkhöz adta, ugy mint egy puszta házhelyet, Czimber Ferencz háza mellett lévőt, minden hozzátartozandó igazságával : úgymint egy darab erdővel, Tompa Pál és Miklós deák erdei között lévővel, és a második dűlőben lévő másfél hold földével, melynek szomszédi Tompa János és Bán János földei ; illy okkal, hogy valamint eladhatjuk, szabad legyen eladnunk. Az mely jószággal az vármegyén megkináltatván az atyafiakat, mivel más hozzá nem vette : az pogány ellenségtől való iszonyú inségtül és nyomorúság­tul kénszeréttetvén, adtuk cl nemzetes és vitézlő Bakodi István uram­nak, feleségének Tolnay Orsik asszonnak és maradékinak húsz gre'czi

Next

/
Thumbnails
Contents