Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Nyilt levél a szerkesztőhöz nyilt kérdés és pótlék 60

62 csak történetünk egyes homályosabb pontjai és kérdései iráut, érdeket gerjesztve a szakférfiaknál : de könyv- és levéltáraink őreit is figyelmesebbé teszsziik a vájok bizott anyag hasznosítására, s végre nem kis érdekeltséget költhetülik a tanulmányozásra nézve is. Egy és más felvetett kérdés mintegy önkényt fogja felhívni épen úgy az avatottakat tanulmányaik, ismereteik és tudományuk érvényesítésére s tanúsítására, valamint a kezdőket is bővebb s alapos vizsgálatokra és mérkőzésre. Felhíva volnának azért ez által úgy az illető szakférfiak, valamint általában a történetnyomozók s a mívelt történetkedvelő közönség, a levéltárak őrei, gondozói, gyűjtemények birtokosai, ezen közlések figyelembevételére, az azok iránti nyilatkozatra, válaszokra, véleményekre, közlésekre s ajánlatokra. Só't bátran elfogadhatnék e rovatban a ritkább munkák, kézirati könyvek, codexek, levéltárak, okmányok úgy ismertetése, másolása, kivonatai, valamint azok elárúsítása s díja iránti ajánlatokat is. Az ily közlemények természete magával hozná, hogy azok szorosan a tárgyhoz mérve, világosan és mennél rövidebben fogalmazva szólnának, a hol szükséges, a közismeretü kútfőkre pontosan ugyan, de egy»zerűn utalva. Magától értetődvén, hogy az oly közlések, melyek bővebb és terjedelmesebb tárgyalást és leírást igényelnek : mint külön dolgozatok jelenhetnének meg. Az itt ajánlott eljárást a külföld hasonló történelmi folyóiratai és társulati közlönyei, mint például a „Correspondenzblatt des Gesammt-Vereines der deutschen Geschichts- und Alterthums-Vereine," az „Anzeiger für Kunde der Deutschen Vorzeit, Organ des Germanischen Museums" stb. a legjobb eredménynyel követték, és nyomán élénk eszmecsere keletkezett. Régibb folyóiratainkban is itt-ott feltűnik egy-egy e nemű kérdés, s észrevehető általában ezen tudakozódások közsziikségének érzete. Nem lévén azonban ezek sem a megfelelő gonddal kezelve, sem pedig akkori történetmtívelő s kedvelő csekély közönségünk részvéte ez ügynek megérve, nevezetesebb előnyre nem vergődhetett. Most azonban úgy hiszsziik, hogy ily kérdések nyilt rovatban, szembetűnő helyen, talán folyóiratunk füzetei végső lapján közzétéve, megfelelő figyelmet kelthetnek , s az illető szakférfiak válaszai által illő részvéttel felkaroltatva, nem csekély lendületet adhatnak, élénkséget és érdekeltséget kölcsönözhetnek történelmi tanulmányainknak : részvétet és figyelmet keltve egyrészt, másrészt pedig az utalások által a búvárkodást elősegítve, a munkálkodást könnyebbítve.