Századok – 1868

Thaly Kálmán: Bessarábiai magyarok 582

582 ber 10-érői, az akkor a zsolti sánczban parancsnokló Szemere László ezredesnek küldött hadi rendelete a jászok felől. Mindezen hat levél eredeti és jól conservált. Óhajtandó volna, ha az ős Szemere-család többi okmányai is — kivált Lászlónak, a később tevékeny dandártábornoknak kétségkívül érdekes correspondentiái — az Akadémia kézirattárába kerülnének. Az élő ősz lantos Szemere Miklós, követhetné ez okmányok beadását illetőleg, elhunyt barátja nemes példáját. Igy az okmányok is biztosabban fennmaradnának. — Bessai'ábiai magyarok. Múlt nyári levéltári kutatásaim alkalmával sikerült föltalálnom II. Rákóczi Ferencz Krimmbe, a tatár chánhoz küldött követeinek, a már a Thököly-korszakból is ismert Bay Mihálynak és P á p a y Gáspár nak eredeti úti naplóját. Addig is, míg a nem csekély történelmi becscsel bíró diariumot egész terjedelmüleg közölhetném : álljon itt belőle egy kiváló érdekű hely, a Bessarábiában létezett hajdani magyar telepek akkor még fenn volt maradványairól. Bay és Pápay, kik kevéssel a zsibói harcz után, 1705. nov. 23-kán indúltak meg a fejedelem Kővárvidékén, Kovásinál lévő táborából, tatárországi útjokra, s 1706. június 6-kán érkezének vissza uroklioz Érsek-Újvárba, — a chántól visszafelé való jövetelekben, 1706. martius 20-kán tértek be a Neszter (Dniester) melléki magyar faluba. Naplójukban ugyanis irják : „Die 20. Martij, szombaton, indúlván Janok-Palánkárúl, háltunk az Neszter-parton, Cseber csík nevű magyar faluban. Ezen Csebercsík nevü falut, többekkel együtt ínég László király telepítette volt meg, több falukkal együtt, Akkerman avvagy Neszter-Fejérvár körül, Bessarábiában, sive Bucsákban ; már az több faluk mind elpusztjúltak, ez az egy maradott meg, ennek is hasonfele már oláh falu. — Ezek még ez mai napig magyar nyelven beszélnek ; az tatár chán jobbágy-faluja, chán kislájához (uradalmához) tartozó. Ezek még vadnak gazdaemberek harminczan ; gyermekei, cselédi sokan vadnak, jó magabíró emberek ; panaszolkodták, hogy már egynehány esztendőiül fogva páterek nincsen, katholikusok lévén máskínt. Házasod nak, szaporodnak, multiplicálódnak magok között pap nélkül, sőt négy-öt esztendős gyermekek vagyon az oly pap nélkül házasúlt és férjhezmenteknek kereszteletlen, sokan penig gyermekeik közzűl kereszteletlen meg is holtanak. Minekünk nagy lelkek fájdalmával panaszolkodtak papjok