Századok – 1868

id. gr. Teleki Domokos: Básta György emlékirata Rudolf császárhoz Erdélyt illetőleg. 1602. 553

554 ehető legjobban levélben előterjeszteni, hogy legyen Felségednek ideje tetszése szerint határozni, — legalázatosabban kérvén Felségedet, hogy ezt jó neven vegye, mint olyant, mely legalázatosabb s leghívebb szolgáinak egyikétől jön. Bizonyos, hogy a ki hadat visel, azért teszi, hogy nyerjen, nem pedig hogy veszítsen ; nyereménynek pedig nem annyira a pénzbeli hasznot kell tekinteni, mint új erőnek szerzését népségben és oly terület szerzésében, mely a többi tartományokra nézve előnyös, az ellenségre nézve hátrányos. — Ide czéloznak főként azon tanácskozások, melyek az elhatárzást megelőzik. — Hajói meggondoljuk Erdély helyzetét, ami fekvése alkalmasságát illeti, nincs kétség, hogy megtartása nagyon hasznos О Felsége országaira nézve, mert alkalmas a töröknek nemcsak szomszéd határain, hanem maga idején a Dunán túli száguldozások által való zavarására, az oláhnak hűségben, a moldvainak félelemben tartására, arra, hogy a lengyel jól meggondolja dolgát, valamint arra is, hogy a magyarok büszkeségére jó hatást gyakoroljon. De a megtartás körül az a főkérdés : ha lehet-e ? ha kell-e ? s miként ? A terület megtartására közreműködik az erő és a pénz. Az erő áll hadi népből és várakból. A mi illeti a várakat : nincs egy is az országban, mely egy ágyúzást kiállana. A széleken van a hírhedett Lippa és Jenő; ezek hogy milyenek, legyen elég megemlíteni, hogy az erdélyiek foglalták vissza azokat, kevés évvel ezelőtt a töröktől. Hogy Várad mi, arról más alkalommal Szóval s teljesen értesült О Felsége, s egyersmind megkéretett, hogy ne méltóztassék bízni abban, hogy az ellenségnek nem sikerült egyszer azt bevenni. — Ha ez állana : birtokunkban volna még most is Eger és sok más magyarországi hely. •— Ha ezen vár is elvész, elveszett Felső-Magyarország Erdélylyel együtt. Miután a várak erősségében ily keveset lehet bízni, szükség azt katonasággal pótolni. — Ez vagy bel- vagy külföldi. A mi ezen tartomány lakosait illeti, a mellett hogy természetüknél fogva nagyon állhatatlanok, roszabb indúlatúak nem lehetnének mint a milyenek.