Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530

532 sett tanyát, egyesek épen Komáromig, Győrig jutottak. Az 1526. év gyásza egyidőre kioltotta a reményt Szerbia visszafoglalliátásához ; Szapolyai János és ausztriai Ferdinánd versenykirályok egyiránt óvakodtak a hatalmas szultánt boszontani olyatén eljárással, mely ez iránybani szándékot nyilvánítana, ugyanazért Beriszló István helyébe új deszpót nem is neveztetett, mindkét király megelégelvén, hogy a rácz hadi nép kapitányait magukhoz hódítani tigyekeztek. 1594. után ismét fölmerült a vágy és remény a temesi ráczok keblében őseik hazájának fölszabadítása iránt; de a temesvári basa által leverettek ; a remény azonban ősökről unokákra szállott, s minden mutatkozó alkalom élesztette ama égető vágy tüzes ösztönét, hogy valaha ezélt érhessenek. 1689-ki őszön ^Szerbia, Bosnia, Rumelia, Herczegovina a Balkán hegységig elfoglaltatott I. Lipót diadalmas hadai által, в a császári seregek egy része, Piccolomini tábornok alatt Albániában és Macedóniában fogott téli szállást. Az európai török birodalom veszve lenni látszott. Imént említett nagy számú keresztény népe nemcsak élelmet készséggel szolgáltatott az előnyomúló császári hadaknak; hanem Csernovies Arzén, ippeki patriarcha-érsekkel élén, tömeges fölkelésre is ajánlkozott. A badeni őrgróf, mint a császári hadak fővezére, tanácsolta ugyan az oly távolban telelt seregnek a Száva és Duna mögé visszarendeltetését ; de a hadügyben mindenható bécsi főhaditanács Veterani tábornoknak adott hitelt, kit időközben Piccolomini halála után Macedonia és Albánia keresztyén lakosai biztossá tettek, hogy intésére a köztök tartózkodó törököket egy lábig lekonczolják, s ki felirt Bécsbe, hogy reménye van, mikép tizenkét ezer zsoldossal s az arnótok fölkelt népével Konstantinápolyig juthat s a tengeren át Ázsiába űzheti a törököt. A kalandszerü hódítás eredménye elvakította a bécsi udvart és a Veterani által kifejezett hiú reményt is készpénz gyanánt fogadván, ilyetén ámulatában 1690-dik évi április 6-ról a császári belső kanczellária következő kiáltványt bocsátott ki : „Mi Leopold, Isten kegyeimébei választott római császár, és Német » Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tót-, Bosnyák-, Szerb-, Bolgárországok stb. királya stb. Valamennyi népnek és tartománynak, melyek örökös Magyarországunktól függenek, és a jelen