Századok – 1868
Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéde a kolozsvári gyűlésen 521
525 állapítása; másik az anyag hézagosságainak kiegészítése ; harmadik az élvezhető s tanúlságos élvezetet nyújtó, művészies alakú feldolgozás. E harmadik, egyes kitűnőbb tehetségekkel megáldott túdósok feladata lévén, tulajdonképen nem tartozik társasági működéseink körébe ; de annál inkább a két első. Csak ezekről fogok tehát néhány szót mondani ; különben is e kettő teszi ez idő szerint történetírásunk legnagyobb feladatát. Os és Arpádkori történelmünk legérezhetőbb hiánya az, hogy nincs minden részeiben tudományosan megállapítva. Ama hagyományok, melyek több századon keresztül nemzedékről nemzedékre élőszóval hagyattak örökségül az utódokra, míg végre ezek által leírattak, a nép állapotáról, viszontagságairól kétségkívül számos valót tartalmaznak, de a hosszú idő alatt a közlők gyarlósága s a nemzeti költők képzeletszülte ékítményei által sokfélekép megmásitva. Ha kifejezik is a nép geniusát, jellemét, miveltségi viszonyait : az eseményeket jobbára eltorzítva szállíták át az utókorra, S ekként a népmonda mélyen benyúl a történetbe. E kettőt tehát egymástól lehetőleg el kell választani, s mindeniknek kimutatni a maga határát. E végett első teendő őstörténetünk kútfőinek kritikai megrostálása s tudományos megállapítása. Kétséget nem szenved, hogy a történelem első s leglényegesb alapjait azon iratok alkotják, melyek által az eseményekhez légközelebb állott korbeliek akár valóságos történelemben, akár krónikaszerti fel jegyzésekben tudósítanak bennünket a történt dolgokról. Ezek hitelességének megállapítása tehát első feladata a történetírás nak. Mielőtt bár mely régi iratból, mint kútfőből merítenénk lehetőleg pontosan meg kell ennélfogva határoznunk azon irat szerzőjének korát, élet- és társadalmi viszonyait, személyes jellemét s polgári helyzetét. Mert csak ezek felderítése után ítélhetjük meg, vájjon tudhatta e kellőleg az általa leirt eseményeket, érdekében volt-e csak a valót mondani, s nem oly neműek-e a czél, mely miatt, s a viszonyok, melyek közt irt, hogy maga iránt gyanút ébreszszen, szóval bir-e annyi hitelességgel, hogy állításait nyugton elfogadhassuk ? Tudnunk kell továbbá, fenmaradt kéziratai hány példányban léteznek, melyik közülök a legrégibb, leghibátlanabb ?
