Századok – 1868

Nagy Imre: Eszterházy Ferencznek Miklós nádor atyjának levele 1597-ből 512

Г) 17 fitogtatáson kivül nincs egyéb czélja, minthogy a Horváth által végre valahára tisztába hozott vitás kérdést megint s még jobban összezavarja, ha ugyan ez sikerült volna szerzőnek. De о nem tudja Horváth felhozott új adatait (Pertz: Monum. Hist. Germ. Script, IV. 790. és u. о. XVII. G 30.), sem oly szépen kifejtett indokolásait megdönteni, sőt ezt még csak meg sem meri kisérleni : Horváth új adatairól Podhraczky — hallgat; ő csak a kétes hitelű Hartvik legendáin s a pannonhegyi alapító-levélen lovagol, mely okmány egykorúságát — bár a benne foglalt alapítvány igaz — már Mansi, Schwartz, a pozsonyi névtelen 1779-ben sat. ostromolták, legújabban pedig Horváth, általunk közlőit értekezésében alaposan kimutatta annak később — tán Endre, Béla vagy Salamon korában — költött voltát. Kár volt tehát az érdemes veterán Podhraczkynak tollat ragadni oly veszett iigy védelmére, melynek megdöntő ellenargumentumai ezáfolását, még épen vitató is — mint mondók — meg sem meri kisérleni. — Fabó Amin is akad. tag gondos szerkesztése alatt egy ép oly kellemes olvasmányúl kínálkozó, mint tanúlságos kötet jelent meg : „Rajzok a magyar protestantismus történelméből." A szerkesztő vallásos bensőséggel s meleg hangon írt élőbeszéde nyitja meg a VIII. és 238 lapnyi, tömött nyomtatású kötetet ; ez után a váczi ág. h. evang. gyülekezet története következik Tornyos Páltól ; Bethlen Gáborról két terjedelmesb történeti rajz Győry Vilmostól és Rótli Mártontól ; „Lorántffy Zsuzsána" czím alatt e magasztos szellemű fejedelemasszony jellemképe, különösen a sárospataki főiskola iránt tanúsított nagyszivíi pártfogolásának részletesebb tárgyalásával, Schnell Károlytól ; rA magyar ev. egyház történetének leggyászosabb lapjai" 1650 — 1676. Petz Gyulától; „Az 1681-ik évi sopronyi országgyűlés, különös tekintettel a sopronyi evangélikusok egyházi viszonyaira" Gamauf után Kolbenlieyer Móricztól ; Krman Dániel, múlt század elején élt miavai ev. lelkész élete, Szeberényi Lajostól ; „Gyászlapok a magyar prot. egyház mult századi történeteiből", Hatvani István után Révész Imrétől, toldalékkal Fabó Andrástól. Végre „Vallásügyi tárgyalások az újabbkori (1825 —48-iki) országgyűléseken," közli Simkó Gusztáv. E tartalmi sorozatból látható, hogy a mű protestáns színezetű ; mindazáltal egyes czikkei nemcsak egyházi, de átalános hontörténeti szempontból is érdekkel birók, s több van közöttük, melyek szorgalmas kútfőtanulmányozás útján készültek, és így történelmünket gyarapítják. Ajánljuk azért olvasóink szives figyelmébe, s annál inkább minthogy a könyv Századok. 35