Századok – 1868

Botka Tivadar: Tájékozás az eltűnt magyar Valkóvármegyéről 453

454 messég tősgyökeres magyarokból álltak, de köznépének és lakosságának is nagy többsége magyar volt, melyből fájdalom négy, máig is magyar falunál több, az enyészetet nem tudta kikerülni. Érdekessé teszi továbbá Valkó megyét, hogy a honfoglaló 108 eredeti magyar és velők szövetségbe lépett rokonfajú nemzetségek közül a Chak, Duruzma, Zounuk, Loya, Leus és Lypo, a dynasticus magasságra emelkedett Ujlakyak és Garayak, Gerébek és Perényiek, a tettdús Maróthyak, Korogbyak és Zayak, a Lekcsei Sulyokok, Gibárti Keserűk, a hetven falut uraló Mikolayaknak részint bölcsője, részint tanyája volt ezen föld. Érdekessé tette Valkó vármegyét, hogy ő volt a keleti birodalom ellenében a Porta Hu 11 gar ic a; hogy ő volt a magyar birodalomnak az, mi a német birodalomnak ellenünkben határőrt álló Ost-Mark (Osztrákhon), a miért is Valkó megyének azon része, mely keletdélnek feküdt, Marchiáuak, vagyis határőrségnek neveztetett. Van még más szempontból is, t. i. a jogtörténetiből nagy érdek kötve Valkó múltjához, a mennyiben a közel lefolyt században a helytelenül megoldott jogfolytonosság nevezetes tárgyát tette, és a mennyiben a most élö nemzedék szemei előtt is éles vitákra adott alkalmat. Elvégre egyik derék hazánkfiának, gr. Zay Károlynak is, ki dicső ősei a Garayak iránti kegyeletből a Valkó vármegye és Gara város helyisége iránt 1866-ban a Vasárnapi Ujság-ban kérdést támasztott, a melyre érkezett válaszok nem voltak kielégítők, teljes bizonyosságú tájékozást reménylek adhatni. Íme, mélyen tisztelt Társulat, e nagy feneket kerítettem dolgozatomnak. De nem tartanám magamat e tisztes kör tagságára érdemesnek, ha a kitűzött állítások bebizonyításával adósságban maradnék. Magyarország Kánaánja a közép századokban egész a mohácsi napokig Szeréna és Valkó megyék voltak, s akkor oly hirben állók, mint jelenben a Bánság, Bácska sat. Brodarich püspök a Szerémséget a termékenység nagyszerűségénél fogva „beata illaSirmiensis patriá"-nak nevezi ; és mivel Valkó egy párvonalban állott a föld gazdagságában Szerémmel, szokásba jött azt Szeréinség nevezete alatt érteni. Így beszél Valkóról a pór latinságu Georgius Sirmiensis, szigetté alakítván a kettőt, I n s u 1 a S i r m i e n-