Századok – 1868

Szabó Károly: A Kendefiek a XIV. és XV-ik században 22

39 buzgósággal szolgált a föntebb nevezett János ezen Magyaror­szágunk szent koronájának ; különösen pedig említett néhai atyánkhoz, egész élete végéig, sok hadjárataiban, melyeket Ma­gyarországunk oltalmazására akár a törökök, akár azon orszá­gunk más ellenségei ellen folytatott, szüntelen ragaszkodott, és életét a szerencse forgandóságának kitenni nem rettegett, a há­borúban és csatákban gyakran fejét is veszedelembe vitte; azon időkben is, midőn említett néhai urunk-atyánk a kegyetlen tö­rökökkel, kik országunk erdélyi részeibe, szokott gonoszságaikat és ember- és vagyonrablásaikat folytatni beütöttek, a Vaskapu nevezetű helyen derék ütközetbe ereszkedett, s akkor is, midőn ennek következtében a törökök ura, hatalmának mindenünnen összeszedett erejét, egy basának, tudniillik főhelytartójának ve­zérlete alatt, nagy számmal fegyverbe állította, s a basa azon iszonyú sereget először a havasalföldi részekre vitte, hogy azo­kat földúlván, innen ismét az erdélyi részekbe nyomuljon pusz­títani : említett néhai urunk-atyánk azzal is hasonlóan szembe szállván, mind a kétszer örök dicsőséggel emlegetendő győze­delmeket nyert ; — hasonlóan azon háborúban, — mely­ben ugyancsak néhai urunk-atyánk Rácz- és Bolgárországon át­vonulva, Románia széleiig nyomult, mely hadjáratban a gyakran történt ütközetekben folytonos gyözedelmekct nyervén, seregét töméntelen ellenséges rabbal és zsákmánynyal terhelve épen visszahozta ; más két ütközetben is, melyek közül az egyiket ne­vezett urunk-atyánk a tenger mellett, a másikat az úgynevezett Rigómezőn, magának a törökök fejedelmének személye és egész ereje ellen folytatott, Kenderes János azon urunk-atyánkkal vi­téz katonai tiszte szerint mindig jelen volt, mik közben hadi vi­szontagságok által elragadt számos emberét vesztette, és saját véréből is sokat kiontott. Azt sem mellőzzük, hogy azon János­nak két rokona, tudniillik Kende és Miklós, ezen országunk szent koronájáért életöket föláldozván, vitézségöket vérök ontá­sával örök dicsőségnek ajánlották. Kende ugyanis Somos erős­ség, az akkor ezen országot pusztítni szokott rablók főfészke alatt, az ezen rablókkal és országunk háborgatóival vívott ütkö­zetben veszett el, miután előbb némely katonai tetteket mívelt. Miklós is a Volkán havasokban, midőn a törökök erejének ma­gát elébe vetette, az ellenség fegyvere által esett el. De más

Next

/
Thumbnails
Contents