Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái IV. kötet 327

•310 megint nagy fordulatot hozott elő. Látván ugyanis, hogy a császár és kath. fejedelmek inkább szivökön hordják az egyházi szakadást, miut a török elleni küzdelmet, ö isinét visszavonult Ferdinándtól. Ő ugyan szivéből gyűlölte a hűtlen törököt, de ennek pártfogását most hasznosabbnak tartván Ferdinánd uralmánál, ezentúl ismét buzgóbban kezdé azt keresni. Eltökélte magát mégegyszer megkisérleni : egyesíthetné e az országot a török pártfogása mellett János berezeg alatt ? E terv megvalósítása végett aztán úgy benn a hazában, mint a portán buzgóau működött. Követei a befolyásosabb basákkal alkudozásba lép tek, s a franczia követ által is támogattattak. Ennyire érvén az ügy, Fráter György 1546-ban gyülekezetet tartott, a melyben végzéssé vált, hogy az egyesség a törökkel franczia közbenjárás által köttessék meg ; egyszersmind egy oly tartalmú okmány, hogy a török az egész országot ruházná János herczegre, ki ezen új birtokrész fejében eddigi adóját 12 ezer aranynyal fogná megszaporítani, aláírva s megpecsételve Konstantinápolyba küldetett. A terv azonban a portán végkép meghiúsult, s Szulejmán 1547 nyarán Ferdinánddal 30 ezer arany évi adó feltétele alatt öt évre békét kötött. Fráter György törekvéseiben, bár azok János herczeg javára irányzottak valának, Izabella és pártja is akadékoskodott. О tehát látva, hogy terve, az országot János herczeg alatt egyesíteni, a török által el nem fogadtatik, söt ez töle már Becsét és Becskereket is átadatni kívánja: ismét megváltoztatta politikája irányát. Most is, mint mindig, az volt főczélja, hogy a haza fennmaradását biztosítsa, török tartománynyá válását, a mi Buda s vidékének elfoglalása óta ijesztő rém gyanánt állott szemei előtt, lehetőleg meggátolja. E végett, úgy látta, nem lehet egyéb teendője az országnak, mint mennél elébb ismét egy testté egyesülnie Ferdinánd alatt. És a körülmények most olyanok voltak, hogy ezt végrehajtani nemcsak reménylheté, hanem felette szükségesnek is látta. Az egyességet tehát Ferdinánd biztosaival Nyir-Bátorban megkötötte, akként, hogy a királyfi Oppeln és Ratibor herczegségeket 15,000 magyar ft évi jövedelemmel kapja ; a királynénak pedig jegyajándoka fejében 100,000 arany ft fizettessék. Fráter György e föltételek alatt megegyezett, hogy a koronát, Erdélyt s a tiszai vidéket azon-