Századok – 1868

Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 296

303 igen derék emberek más mezőn ; de annak, hogy a Polgári Lexikon valódi szerzői ők lehettek, vagy közülök valamelyik lehetett volna, én ugyan sem könyvtárakban, sem levéltárakban, sem valaha maguknak a Budayaknak könyvtári maradványában sehol semmi bizonyítékát vagy jelecskéjét sem láttam. ») Buday Ézsaiás az ö testvérének, Ferencznek sokféle tudományokra való kiterjeszkedését s különböző irodalmakkal való foglalkozását emlegetve , egy irodalmi vagy irói tényt egészen elhallgat, a mi pedig kétségtelenül a Buday Ferenezé. Ö irta t. i. azt a szennyes és alacsony pasquilt, mely a Xant-féle philosophiát s annak egyik derék magyar képviselőjét és bajnokát, a halhatatlan érdemű pápai tanárt, Márton Istvánt megtámadja, ócsárolja és denunciálja. Itt nincs helye, hogy terjedelmesebben jellemezzem az emberi elmének e szörnyfajzatát : B) azt azonban ki merem mondani, miszerint e pasquil irója a Polgári Lexicon szerzője épen úgy nem lehetett, mint a hogy „a tövisről nem szedhetnek szőlőt, sem a bojtorjánról figét." A mit Petőfi egy helyütt több nagy szellemekkel s általában a művelődés törvényeivel egyezőleg mond, hogy t. i. a csillagos ég szemlélete ál') Buday Ézsaiás és Ferencz könyvtárának árvereztetésén, mint akadémiai tanuló jelen voltam ; későbben is folytonos figyelemmel kisértem a Budayféle maradványokat. — Érdekes, hogy p. Tinódy krónikája, melyet a „Polgári Lexicon" igen gyakran idéz, sem a Budayak, sem a debreczeni főiskola könyvtárában nem volt, illetőleg mai nap sincs meg ; de mogvolt Sinay könyvtárában. Azokat, a mik a „Polgári Lexiconban': Nádasdy Tamás, Dévay s Sylvester egymáshoz való viszonyára, az újszigeti iskolára stb. vonatkoznak, sehonnan egyebünnen nem vehette a „Polgári Lexicon", mint egyedül Sinaytól !) A jénai irodalmi lap mindjárt 1801 végén ismertetvén röviden e miivet. annak tartalmát nem birálat nak, hanem „gyalázó becsmérlésnek1

', „az érdemes Márton iránti személyes gyűlöletből" származottnak, „a legotrombábbkifakadásokkal* teljesnek, a Kant bölcsészetét atheismussal ésjakobinismuss a 1 vádolónak stb. és olyannak nevezi, a mit — mint látszik — a szerző „saját meggyőződése és lelkiismerete ellen" irott volt. — Maga Márton István pedig 1818-ban, tehát majdnem két évtized múlva is, a következő szavakkal jellemzi Buday Ferencz müvét : „t u d ó s dölyfösség, . . . tudatlan vakmerőség, . . . dühös szemtelenség, . . . marcangolás stb. — Prof. tiszt. Márton István úrnak ker. morális katekhizmus nevű munkájára irt recensiók. az azokra adott feleletekkel együtt. Bécs. 1818.