Századok – 1868

Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 296

299 ges Rudolf császár és király nevében Mátyás herczeg által micsoda feleletek tétettek, melyek leküldődtek Korponára a nemzet gyűlésébe, novembernek 21-dik napjára, 1605-dik esztendőben gróf Forgács Zsigmond követ által." E czímet nem tartom eredetinek, magával az okmánynyal egykorúnak, hanem későbben készültnek, s felhozám csak azért, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint Sinay ennek elfogadása és kitűzése által is nyilvánítá azon véleményét, miszerint az alkudozások már 1605 elején megkezdettek. Vitát indítni sem jobbra, sem balra nem, hanem csupán egy kis figyelmet kelteni akarok, s e végre is csupán a következő rövid tételeket jegyzem fél : Sinay azon béketárgyalási okmányt, mely az 1605-dik évi novemberi korponai gyűlésből kelt, eredeti és hiteles alakjában látta és használta. Ezen okmány pedig már felelet a Mátyás fő herczeg azon feleletére, melyet ö egy korábbi kiváualmi pontozatra adott. Továbbá : A korponai országgyűlés okmánya pontról pontra hivatkozik ama korábbi kivánalmi pontozatra. Ezen korábbi pontozat pedig egyenesen azegész nemzet nevében szól. Mátyás főherczeg pedig az ezen első pontozatra adott feleletében nemcsak a maga, hanem a Rudolf nevében is szól. Jegyezzük meg még az 1605. aprilban tartott szerencsi országgyűlés irataiból azon tényt, hogy noha e gyűlésen a magyar nemzet, Ugye igazságának s fegyvere erejének dicső érzetében, készen állott a még hátralévő véres harezokra és minden végletekre, úgy, hogy pl. a hűségben ingadozott vagy épen hütelen Eperjes városára nézve is egész nyugalommal kimondá, miszerint az „ha ő Felsége — t. i. Bocskay — álgyúját reá várja: tehát ö Felsége in toto az egész várost deleáltassa, úgy mint Argentina régen deleáltatott Attilát u 1 " ; mindazáltal maga Bocskay a már közel békével biztatja a nemzetet, ezt mondván : „m int s z i ntén az zűrzavar időben menő útonjárók, hogy minden órában az meleg napot várják reájok 21*