Századok – 1868

Szabó Károly: Igaz-é hogy a kárpátalji felföldet nem Árpád hanem Szent-István foglalta el? - 282

284 hanem valamire való tekintélyű német vagy szláv történetírót sem ismerek, kiSzvatoplug morva birodalmának Árpád magyarjai által történt megsemmisítését el nem ismerné, s Záborszkyval együtt azt hirdetné, hogy a magyarok országa még a X-dik század közepén sem terjedt a Kárpátokig. Ezen állításom bizonyítására elégnek tartom Záborszkyt csak egy-egy előtte is azt hiszem eléggé tekintélyes német és szláv iróra, DUmmlerre és Palackyra utasítni, kiknek egyikét sem lehet a magyarok iránti rokonszenvvel és különös kedvezéssel legkevésbbé is vádolni. Dümmlernél valóban alapos készültséggel terjedelmesen kifejtve olvasható, mint enyészett el épen a magyarok berohanásai és szerencsés hadjáratai miatt nemcsak Szvatoplug és fiai birodalma, hanem a német birodalomhoz tartozó keleti határgrófság (Ostmark) is, melyeknek Kr. u. 907-ben már hire pora sem volt ; ') Palackynál pedig a magyar állam megszilárdulására valóban döntő eredményű pozsonyi csata leírását és eredményét ekként olvashatjuk : „A 907-dik év augustns havában Pozsonynál, tehát ó-morva területen, nagy ütközetre került a dolog a magyarok és IV. Lajos király német hadserege között : ez volt a legvéresebb, legdöntőbb ütközet, melyet a keresztyén Európa ezen vad hordák ellen eddig vívott, és a magyarok részére dőlt el, megmérhetetlen nagy eredménynyel. Német részről elesett abban nemzetének legnagyobb hadvezére, Luitpold bajor herczeg, a birodalom számos legelőkelőbb emberével együtt, Lajos király gyors futással alig menthette meg életét. Úgy látszik, hogy ebben a csatában lelte halálát övéivel együtt Mojmir (Szvatoplug fia) is, mint keresztyén s a keresztyének szövetségese a nyúgotot és polgárisúltságát romlással fenyegető barbarok ellen. Mert ettől fogva a magyarok majdnem ellenállás nélkül özönlöttek mindenfelé, embertelenül öldökölve, s a hová csak mentek, mindent tüzzel-vassal púsztítva. Morvaország neve egy századnál tovább teljesen elenyészik a történelemből ; a tartomány a magyarok zsákmánya lett. Csak nyúgoti része jutott Csehországhoz, míg még a mai morva őrgrófságnak ') Lásd Dümmler értekezését : Über die südöstlichen Marken des fränkischen Reiches unter den Karolingern (795—907), Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen. X. Bd. Wien. 1853. 8r. 1—85. 1.