Századok – 1868

Pauler Gyula: Szilágyi Sándor: „Rákócziak kora Erdélyben” I. k. 255

258 1823—1848-ig terjedő reform-időszakkal, ha csak az 1832/6, az 1840 és 1844. törvényczikkelyeket, az úrbéri, váltó és kereskedelmi törvényeket másolta, és hozzá még az országgyűlési diariumokat, és talán a „Pesti Hirlap" czikkeit excerpálta volna ? Vajon ismerhetni-e az octoberi diploma történetét, ha a „Wiener Zeitung"-ban a Handbilleteket végig olvassak, melyeket Vay és társai kaptak ? Bizonyára nem ! és Szilágyi körülbelül ily modorban ir. Okmányokat, leveleket legtöbb esetben kellőleg nem is érthetünk, ha a viszonyokat, melyekben keletkeztek, a személyeket, kik azokat irták, nem ismerjük. Hányszor téved az iró, hányszor ferdit szándékosan, különösen diplomatiai okmányokban, melyeknek sokszor egyedüli czéljuk a valót eltakarni ? Igaz, hogy mintegy circulus vitiosusban mozogva, sokat csak azon okmányokból tudhatunk , de nem m i nd e n t. A legtöbb esetben más segélyforrásaink is vannak , a a végszükségben a logika és psychologia, melyekkel az okmányokat, s ezekkel viszont máshonnan szerzett ismereteinket kiegészíthetjük , és csak a legritkább esetekben beszélnek az okmányok maguk teljesen híven, érthetően. Egy okmánygyüjtemény tankönyvhez hasonlít, melyet a tanár, kinek annál többet kell tudni, magyaráz. Szilágyi azonban, mint a hanyag professor, csak a tankönyvet morzsolja le a tanítványoknak. Nem tudok érvet e modor mentségére, mely a múltból köveket és forgácsokat ád , kész épület helyett, kivévén ha főfeladatnak tekintjük, minél rövidebb idö alatt minél többet irni. Mig a valódi történetirásnak nehézségei csak akkor kezdődnek igazán, midőn a kész anyagba lelket önteni, a valót a hamistól megválasztani kell : szerző modora mellett elég másolatait időrendbe szedni, és a nyomdába küldeni. Gyűjteményes munkánál ez elegendő is : de nem történeti, irodalmi műnél. Sajnáljuk, hogy épen szerző tévedett ez ösvényre, kinek hivatása volna valódi történetíróvá lenni. Mi sem bizonyítja azt inkább , mint ama két-három lap a jelen műből, melyben Erdély állapotát Bocskay fellépésekor festi ; valóságos oázis a puszta sivatagban. Irodalmunk érdekében reméljük, hogy szerző nem fog megállapodni azon modornál, melylyel jelen müvét kezdte : magasabbra fog törni, mert magasabbra képes. PAULER GYULA.