Századok – 1868

Podhraczky József: Az áldomás története 239

Az „áldomás" története. A magyar tudományos akadémiának folyó 1868-dik évi január 27-kén tartott ülésében Hunfalvy Pál fölemiitette az „áldomás" szót is, mit szerinte Schuller és mások germán eredetűnek tartanak, s azt hirdetik, hogy az „áldomás" tősgyökeres germán szokás, mit a magyarok a németektől tanultak el. E német urak nem látszanak az „áldomás" eredetét tudni ; kiket Diodor fényesen megczáfol harmadik könyvének hetvenedik fejezetében a Bakkus történetének leírásában, a kit a görögök közönségesen jítowaor-nak neveznek. — Ez, mint Corenei Moyses is lib. 1. cap. 31. följegyezte, azért, hogy a különféle ágakra oszlott nemzedékeket a közös élettől elszoktassa, egy kalap alá vette, s irott törvények elfogadására birta, testvérével háborúba keveredve, a hadban sok foglyot elfogott, kiket fegyvernökeivel őriztetett. — A foglyok azt hitték, hogy Bakkus mindnyájokat megöleti. Gyanakodásukat sejditve, kijelentette Bakkus, hogy mind azok, a kik nem akarnának vele tartani, szabadon mehetnek, akihez akarnak. E váratlan nagylelkűségre a foglyok mind meghódoltak és hozzá szegődtek. Ekkor Bakkus őket fejenként „áldomás"-italra szólítá, hűségére kötelezték magukat : „Mox omnes singillatim adductos, vino ad libandum porrecto, iureiurando sibi cunctos obstrinxit." Ezek után , beszéli Diodor, hogy mivel e foglyok voltak az elsők , a kik „áldomást" ittak, az utódok is e szokást követve, a szerződéseket „áldomásnak" nevezték. „Quod per hunc ergo libationis ritum illi fidem acceperunt dederuntque primi, factum imitati posteri, inducias inde spondas, id est, libationes nominarunt."